Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Kovács Adrienn: Zeppelinek a légiposta szolgálatában

Schwarz Dávid léghajója Berlinben, 1897

sikeres felbocsátása olyannyira felvillanyozta, hogy amikor lehetősége adódott rá, közvetítők révén megvásárolta a terveket Schwarz özvegyétől. Mivel az asszony súlyos anyagi helyzetbe került férje halála után, elfogadta az üzletet, Zeppelin gróf pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy az első 30 eladott léghajó mindegyike után 10 000 márkát fizet Schwarz örököseinek.1

Zeppelinek a levegőben

Zeppelin gróf elsődleges célja az volt, hogy hadiléghajót alkosson, mely nagyobb terhek szállítására és határozott célú nagy utak megtételére is alkalmas. Zeppelin léghajója a Boden-tavon épült egy hatalmas úszó csarnokban, melynek irányát a szelek járásának megfelelően alakíthatták. Az építéshez 1899-ben fogtak hozzá; a 128 méter hosszú, 11,2 m átmérőjű, szivar alakú, alumíniumvázú gömbben 17 egymástól független kisebb gömbtok foglalt helyet. Ahajó testére két, szintén alumíniumból készült csónakot, ún. gondolát erősítettek, melyek közt egy folyosó biztosította a kényelmes átjárást. A gondolák kettős fenekében elhelyezett víztartók és szelepek, a léghajót előrehajtó benzinmotorok, az ún. magassági kormány, valamint a léghajó orrán lévő súlyszerkezet a léghajó mozgását és irányítását szolgálták. Ezek által vált szabály ózható vá az emelkedés és a süllyedés.

1900. július 2-án szállt fel Zeppelin először LZ 1 léghajóján 15 000 kíváncsi néző előtt. A mindössze 8 perces felszállás alatt 400 méteres magasságot és 31 km/óra sebessé1 Az is az igazsághoz tartozik, hogy Zeppelin később úgy alakította kötelezettségeit, hogy csak a töredékét kelljen fizetnie a korábban megígértnek.

187