Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Kovács Adrienn: Zeppelinek a légiposta szolgálatában
Kovács Adrienn Zeppelinek a légiposta szolgálatában Ferdinand Adolf August Heinrich von Zeppelin gróf 1838. július 8-án született Konstanzban, gyermekéveit a Boden-tó partvidékén, a család ősi birtokán töltötte. Stuttgartban végezte tanulmányait, az ottani műegyetemen hallgatott mérnöki tudományokat. Később a hadsereg kötelékébe lépett, számos csatában részt vett, 1890-ben szerelt le altábornagy i ranggal. Ettől kezdve életét a tudománynak, a kormányozható léghajó megalkotásának és tökéletesítésének szentelte. 1917. március 8-án hunyt el Charlottenburgban. A hőlégballontól a kormányozható léghajóig A kormányozható léghajó ötlete már akkortájt felmerült, amikor a Montgolfier fivérek 1783-ban feltalálták a hőlégballont. A léggömbök irányíthatatlansága azonban állandó gondot jelentett a kísérletezőknek, és konstrukciós változtatások sorát indította el. A léghajók áramvonalas, szivar alakot kaptak, és különféle segédeszközöket erősítettek rájuk: vitorlákat, evezőlapátot, szélkerekeket, fúvókákat vagy épp lőporos rakétát. Az ezernyi újítás többsége sorra csődöt mondott. 1852-ben Henry Giffard ötlete azonban eredményesnek bizonyult, egy saját készítésű, gőzzel hajtott motort szerelt léghajójának gondolájába. Ezzel jelentős előnyre tett szert vetélytársaival szemben. Jóllehet, a ballon mindössze 10 km/óra sebességgel tudott haladni, a fejlődés további útját kétségkívül kijelölte. Később a gőzgépet felváltotta a világítógázzal működtetett, kétütemű, belső égésű motor - Etienne Lenoir találmánya -, mely lényegesen nagyobb teljesítményre volt képes. További problémát jelentett azonban a ballon burkolása, mivel a rendelkezésre álló anyagok túl nehéznek, túl gyengének vagy túl költségesnek bizonyultak. A léghajók szerkezeti felépítésében végrehajtott forradalmi újítás egy magyar feltaláló, Schwarz Dávid nevéhez fűződik. Neki tulajdonítható ugyanis annak felismerése, hogy a léghajó vázának elkészítéséhez az alumínium a legalkalmasabb anyag. Az alumíniumot 1827-ben fedezte fel Friedrich Wöhler német vegyész, és hosszú ideig egyáltalán nem alkalmazták konstrukciós célokra. Schwarz léghajója volt a világ első alumíniumból készült közlekedési eszköze, de korszerűsége szerkezeti felépítésében, alakjában és az utastér gondolájának a hajótesthez való szilárd összekapcsolásában is megmutatkozott. 1892- ben jutott el a terv a megvalósításig, a léghajó hidrogénnel való feltöltése azonban nem sikerült. A siker nem Schwarz tervein múlott, a kudarcot a beépítésre került gyenge minőségű anyagok okozták. A második, tökéletesített hajó - melyet a világ első szilárd burkolatú léghajójaként tartanak számon - 1897. november 3-án emelkedett a levegőbe Berlinben. A nagy eseményt azonban maga a feltaláló már nem érhette meg; tíz hónappal azelőtt hunyt el Bécsben, hogy léghajója próbaútjára sor került volna. A berlini felszállás megtekintésére kivonult nagyszámú szakértő és laikus közt jelen volt Ferdinand von Zeppelin is, aki ekkortájt szintén a kormányozható léghajó megvalósításán fáradozott, sajnos nem sok sikerrel. A magyar feltaláló tervei alapján épült hajó 186
