Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
óra szabadidő járt ki. Ez a szolgálat a szabadidő miatt és az éjjeli pénzért is mindig kapós volt. A szabadidőben a gyakornokok vizsgára készültek, egyes segédtisztek érettségire, hogy tisztek lehessenek, volt tiszt, aki a jogakadémiára járt, és páran gazdálkodtak. Éppen ezért a gazdálkodókat ki sem lehetett onnan mozdítani. Labancz Mihály, Bognár József, Hajdú György 10 évig voltak éjjeli szolgálatosok, és nagyon erős, egészséges emberek maradtak mellette. Pár év alatt a személyzetet jól kimustráltam, és rendes, pontos munkára, kellő elővigyázatra szoktattam. Ők maguk voltak aztán segítségemre, nem tűrték, hogy más hanyag legyen, és őket is bajba vigye. Már úgy működött a pályaudvari apparátus, mint egy jól beolajozott gép. A szabadságok rendesen kijártak, betegség a 2- ősnél ritka eset volt. Ha valamelyik újonc marodizálni25 kezdett, egykettőre bekerült a korházba. így hívták a pályaudvari fiuk az 1-es postahivatalt. A biztos és nyugodt munka mellett jó szolgálati szellem alakult ki, mindenki érezte, hogy ő egy nagy munkának részese, és becsületbeli kötelessége annak sikerét előmozdítani. Csak látni kellett őket a nagy munkatorlódások idején, karácsonykor vagy újévkor, milyen örömmel és passzióval dolgoztak. Főképp az újévi torlódás volt nagy erőpróba. Szilveszter estéjén délután 4-től reggelig egy olyan tömeg levél volt feldolgozandó, amely legalább kétheti rendes forgalomnak felelt meg. Akkor az egész személyzet kint volt, és mindenki a neki előre pontosan kijelölt helyen dolgozott. Nagyvárad 2 jó renoméja megkövetelte, hogy este Vili-re minden fel legyen dolgozva, és a spedíción egy levelezőlapnak vagy gratulációnak nem szabad volt visszamaradnia. Ilyenkor a Br. Bp. 1626 sem vegyes, sem túl nagy köteget mitőlünk nem kapott, az egész váradi anyagot kész kötegekben pár perc alatt beoszthatta. Arra nagyon ügyeltem, hogy ezt az összhangot nemkívánatos jövevények el ne rontsák. Két ízben is kaptam egy-egy harmadfokú fegyelmista főtisztet, hogy neveljek embert belőlük. Igyekeztem rajtuk mielőbb túladni. Egyszer pedig egy hölgyet létszámon felül, mert sem az 1-nél, sem a 3-nál nem bírtak vele. Én az igazgató úrhoz intézett bizalmas jelentésben protestáltam ez ellen kimondva, hogy semmiféle beosztást nem adhatok az ilyennek. Nem is láttuk többé őnagyságát. A rend fenntartásában, főképp a külső szolgálatban jó segítségeim voltak Novák György - később főtiszt és főnökhelyettes - és Kuczik Sándor altiszt. Mindketten - temperamentumuknál fogva is - rendelkezésre hivatott emberek. Hogy minden ellenőrzés és gondosság mellet időnként mégis történtek visszaélések is, az természetes, de a háziszarkákat megfogtuk, és bezárattuk. Annyi ember között és annyi alkalom mellett időnként került egy-egy, aki megtán- torodott. Aztán az Úristen sok mindenfélét teremtett, csak egyet nem: tökéletes embert. Legtöbb baj volt a növendékekből lett segédtisztjelöltekkel, ezek az éretlen fél gyermek ifjak közül, akik a háborúban munkaerőként szolgáltak, egymásután hármat kellett felfüggeszteni és elzáratni. Nagy gondom volt arra, hogy a vasúti személyzettel jó viszonyban legyünk. A főtisztviselők Butyka, Szmazsenka, Tanai, Tolnay, Rózsa, Váradi és még többen személyes jó barátaim voltak, és valóban segítségemre voltak mindig, ha kellett. Mindkét részről a tisztviselők és altisztek is egyetértésben éltek. Mi időnként egy25 Maródi: gyengélkedő. 26 Brassó-Budapest 16. mozgópostajárat. In Posta és Távírda Rendeletek Tára, 1897. 17. szám, 30.780. sz. rendelet. Melléklet. 1. p. 176
