Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
egy összejövetelt rendeztünk Fülöp vendéglőjében, a vasútiakat is meghívtuk, és mindig szívesen velünk tartottak. Hiszen együtt szolgáltunk, szó szerint bajtársak voltunk az éjjeli külső munkában, és mi teljesen rá voltunk utalva az ő jóakaraté kollegialitásukra. Az én főnökösködésem éppen abba az időbe esett, amikor Nagyvárad városa rohamos fejlődésnek indult. Azalatt aszfaltozták ki az utcákat, épült a villamosvasút, létesült a csatornázás és vízvezeték. Folyton újabb üzletek, gyárak, pénzintézetek keletkeztek, a város kiépült, és kifelé terjeszkedett. Ezért három olyan akta volt állandóan az asztalomon, amely minden évben megújíttatott. Az egyikben a személyzet szaporítását kértem, a másikban újabb kézbesítő- és levélgyűjtőjáratokat, a harmadikban pedig a hivatali épület átalakítását, bővítését. A váradi pályaudvari postaépület a lehető legjobb helyen van, de már akkor is lebontásra megérett ócskaság volt. Eredetileg a Magyar Keleti Vasút tisztviselői lakóépületének építették. Majd a MÁV használta annak, később hivatali helyiségnek. A vasúti posta kezdetben az állomási főépületben volt: két szoba és főnöki lakás. A házhoz kézbesítés berendezésekor, 1890 körül, vette át Földessy a keleti épület földszintjének egy részét a posta céljaira. De a posta terjeszkedett, és amikor én átvettem, a földszinten már csak Meskó forgalmi tisztnek volt egy kis szobája. Még Földessy kérése alapján, 1901 telén, kaptunk 2 kis szobát az emeleten főnöki iroda céljára, amelyek ma is arra szolgálnak. 1902-ben aztán átalakíttattam az egész földszintet, bevezettettem a villanyvilágítást, a vízvezetéket, és rendes angolklozetek készültek. Nekem a főépületben volt 4 nagy szoba és mellékhelyiségekből álló hivatali lakásom, míg a posta feletti emeleten Lukács Gusztáv állomásfőnök és Sebeny Béla osztálymérnök lakott. Én mindjárt kértem, hogy cseréljük meg a lakásokat, hiszen a szolgálat érdeke kívánja, hogy a posta közelében lakjak, és az állomásfőnöknek is kényelmesebb volna, ha ott lakna, ahol irodája van. De a kolozsvári üzletvezetőség elutasított azzal, hogy nem engedi a postát a keleti épületben tovább terjeszkedni. De egy mulatságos eset mégis hozzásegített. A főépület átalakítás előtt állt. Lejöttek a tervek, és az osztálymémök áthívatott, nézzem meg, meg leszek-e elégedve az új lakással. Láttam, hogy a lakás nekem túlságosan nagy, csupa 40 m2 feletti termek. Egyszerre nevetnem kellett, mert észrevettem, hogy a luxuslakásokhoz elfelejtettek klozeteket tervezni. Püff! És ezt a postafőnök kell nekik megmondja. Mos mit csináljunk? - tanakodtak a mérnökök. Egyszerű dolog, feleltem, az egyik túl nagy szobából egy fal húzásával egy 2 m széles folyosót kell elre- keszteni, hol a klozetek is elférnek. De ha már tárgyalásra kerül a dolog, adják oda az urak e nagy lakást az állomásfőnöknek, én nekem jobban megfelel a posta feletti kisebb lakás is. Ezt végre Kolozsvárott is belátták, és a csere megtörtént. A MÁV szerette voltán az állomási főépület kitoldása céljára a postaépületet visszaszerezni. Ezért javaslatot tett a minisztériumban arra nézve, hogy a postával vetessék meg a szomszédos Wőber-féle szállodát telkestől. Az akta vélemény végett lejött, és Gál Elemér főmérnökünkkel ketten megszemléltük a Wőber-házat. Meg is állapítottuk, hogy posta céljára teljesen alkalmatlan. Cellarendszer szerint épült, a kapubejárat éppen az épület közepén van, holott nekünk összefüggő teremre van szükségünk. Az udvar szűk és meredek, postakocsik közlekedésére teljesen alkalmatlan. Én ugyanakkor felkértem Wőbemé ügyvédjét, Kováts Béla püspökségi főügyészt, aki rokonom volt, hogy bírja rá Wőbernét, ajánlja fel a házát megvétel végett a vasútnak. Az 177
