Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
sze a Bancsik-féle új kézbesítési módot rögtön beszüntettem, őt magát pedig, mert nem az első panasz volt ellene, nyugdíjba menesztettem. Majd idősebb Veress Sándor altiszt, levélhordó következett, és egy ifjabb Veress Sándor is, kiért kár volt, mert tehetséges ember lett volna, de már a delirium tremens jelei mutatkoztak rajta, ő aztán az elmekórházba került. Egy hétfőn reggel a raktári bandából hárman hiányoztak. Kiküldtem Hrabéczy főtisztet, kerítse őket elő. Meg is találta egy korcsmában, és bérkocsin kihozta mind a hármat. A hivatalban levők nagy csúfolódással fogadták őket, ezt jobban restellték, mint a várható büntetést. Egyenként magam elé rendeltem őket, és megintés után komolyan a lelkűkre beszéltem. B. Nagy Imre sírva fakadt, és megesküdött, hogy soha többé nem lesz ellene kifogás. Hasonlóképpen Gulyás János is becsületére megfogadta, hogy megváltozik. Be is tartották ígéretüket, idővel B. Nagyból jó kalauzposta-kezelő lett, Gulyásból pénz- és csomagkézbesítő. Tóth István is bocsánatot kapott kérésére, de benne nem bíztam, rossz természetű ember volt, ha ívott, rabiátus24 lett. Levélhordó volt, de nem becsülte meg magát, el kellett innen helyeztetni. Majd protekcióval ismét visszakerült, de újból csak baj volt vele, végül - amikor már az elmekórházi megfigyelőt is kipróbálta - mégis kifüstöltem innen. Kiss bácsi altiszt, kalauzposta-kezelőt szemleutazáson olyan miskulancián értem rajta, hogy jónak látta orvosi bizonyítványt venni arról, hogy ő kezdőparalízisben szenved. Nyugdíjba menekült ő is. Én nem büntettem az embereket. Ha valamelyikkel baj volt, azzal nem búsítottam az igazgatóságot, hanem - hacsak lehetett és magamra vállalhattam a felelősséget - házilag intéztem el az ügyet. Erre jó eszköz volt a szolgálati beosztás, amelyben szabad kezem volt. A kalauzposta-kezelőknek és a kézbesítőszemélyzetnek szép mellékkeresete volt, és ha valaki ellen jogos komoly kifogás merült fel, 3-8 napra a raktárba került éjjeli szolgálatra, ott mindig megjött az esze, ha az sem használt, túladtam rajta. A tisztviselők nagyrészt fiatalemberek voltak, gyakornokok, segédtisztek, tisztek. Velük atyai szigorral jártam el. Például egy új tiszt úr kicsit könnyen vette a szolgálatot, és az éjjeli szolgálatból az utalványfelvételhez került nappali szolgálatba, ami már hátrább- helyezés volt. De a pénztáros is panaszt tett, hogy leszámolását hanyagul állítja össze: Küldje csak be hozzám ma a számadással! - mondtam. Be is jött, és megnéztem a számadását. Ezt maga csinálta ? így néz ki egy postatiszt számadása ? Hiszen jó kézírása van, nem restell ilyesmivel előjönni! Azonnal menjen le, csinálja meg tisztességesen, és hozza fel! Persze tisztán kiállítva felhozta. Lássa, milyen rendes munkára képes! Most egy héten át minden nap feljön, mielőtt leszámol, és bemutatja nekem a számadását. Másnap is feljött, de várnia kellett, mert egy ezredes vendégem volt. A főnöki irodán dolgozó tisztek aztán kifigurázták, nevettek rajta. Harmadnap nagyon szépen megkért, hogy mentsem fel a megaláztatás alól, ő soha többé nem lesz hanyag a szolgálatban. Betartotta, igen gondos és szigorú felülvizsgáló lett belőle. A pályaudvari szolgálat legnehezebb része az éjjeli szolgálatos tisztviselőkre hárult. Ok kilencen háromszor hármas turnusban tettek szolgálatot. Pénz és ajánlás rovatolása, pénz és ajánlás átvétel-kiosztása és levélspedíció. Szolgálat reggel 7-től déli 1-ig, délután 3-tól másnap reggel 7-ig. Éjfél körül 1 óra pihenő. Tehát 24 órás szolgálat, amely után 48 24 Rabiátus: hirtelen haragú, durván erőszakos ember. 175
