Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Bartók Ibolya: Dr. Forster Károly beszámolója az 1939. évi postakongresszusról
mányukat. Láttunk bőven indiántípusokat is és a fehér-néger, meg a fehér-indián keveredésnek igen különböző színárnyalatait. Jellemző egyébként, hogy Észak-Amerikában, mint hallottam, ha valakiben csak pár százalék négervér van, nem tud megszabadulni a néger jellegtől, azaz kénytelen egész életében elviselni a néger származás minden terhét és átkát. Ezzel szemben Dél-Amerikában, ha valakiben egy párszázalékos európai, fehér vér folyik, az életben - a társadalom által is elismerten - büszkén vallja magát fehérnek. A következő kikötő Bahia volt, amely mondhatni Brazília legősibb városa. Még abból a korból való, amikor a jezsuiták voltak az ország urai. Több mint 300 templom őrzi a kor emlékét. A leghíresebb templom a Ferenc-rendieké. Csodálatosan szép barokk alkotás. A főoltára tiszta ezüstből és aranyból készült. Délután öt óra felé voltam benne. A nép vallásosságát jellemzi, hogy ámbár semmiféle szertartás nem volt, egész tele volt ájtatos- kodókkal. A rengeteg gyertya, azoknak ragyogó visszfénye az arany- és ezüstdíszű oltárokon felejthetetlen benyomást tett rám. A város azonban - különösen a régi rész - eléggé piszkos volt, ami úgy látszik, a trópusi klíma velejárója. Másfélnapi újabb hajóút után megérkeztünk Rio de Janeiróba. Mivel igen sokat hallottam emlegetni e város szépségét, féltem, hogy a nagy várakozás után csalódni fogok. Ellenkezőleg történt. Rio de Janeiro még szebb, mint el tudtam képzelni. Amint a hajó befutott a hatalmas tengeröbölbe, amelynek partján Rio de Janeiro fekszik, minden utas a fedélzetre tódult, és lelkesedve bámulta az eléje táruló felejthetetlen képet. A tenger csodálatos szép színe, a különös alakú magas hegyek - egyik cukorsüveg alakú, neve is ez: Cukorsüveg-hegy -, a buja trópusi növényzet, a pálmák százféle faja, a hegykoszorú lábánál a hatalmas milliós város, a kb. 15-20 km hosszú strand világvárosi szállodáival és klubjaival, mindez megfürösztve a trópusi napsütés leírhatatlan színpompájával, igen, mindez oly szép, hogy szemünk nem tudott betelni a látvánnyal. A hajóstársaság itt is nagy kirándulást szervezett. Fent voltam a híres 750 méter18 magas Corcovado-hegyen, amely mondhatni a város belsejében van. Gyönyörű autóút vitt fel rá. Tropikus kertek és parkok közt kanyarogva minden fordulónál más-más kép tárult az ember szeme elé, és mindig közelebbről tűnt fel a híres Krisztus-szobor. Az utolsó emelkedést már nem lehetett autóval megtenni, oly meredek. Egy magas, majdnem függőleges felvonó szállított fel bennünket a hegytetőre, Krisztus lábaihoz. A szobor, amely kiterjesztett karokkal ábrázolja az Üdvözítőt19, 38 méter20 magas, a kiterjesztett karok szélessége 28 méter21. Este ki volt világítva igen erős reflektoros fénnyel. A sötét éjben kitárt karokkal, mintegy az égben lebegő Krisztus-szobor lebilincselő hatású. A város hihetetlenül élénk és mozgalmas. A nép szereti a szórakozást. Mulatni Dél- Amerikában - mint mondják - egyedül itt lehet. Ezért városukat Dél-Amerika Párizsának tartják. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a brazíliai kereskedelem itt összpontosul. Nem, itt például a híres kávékereskedelem székhelye Sáo Paulo, amely egy kb. 700 m magas fennsíkon, pár száz kilométerre Rio de Janeirótól délre fekszik. A két város állandóan harcban áll egymással. A Sáo Paulo-iak, a paulisták hihetetlen szorgalmasok, csak 18 A Corcovado-hegy magassága 704 m. 19 Cristo Redentor, azaz a Megváltó szobra. 20 A Krisztus-szobor 30 méter, amely egy 7 méter magas talapzaton áll. 21 A kitárt karok teljes hossza 23 m. 125
