Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Bartók Ibolya: Dr. Forster Károly beszámolója az 1939. évi postakongresszusról

így ért véget egy pálya, egy hivatás, de vajon mi történhetett a 60 éves Forster Károllyal. Sajnos eddigi kutatásaim során erre nem kaptam kielégítő magyarázatot. A Postamúzeum könyvtárában fellelhető telefonkönyvek14 tanúsága szerint 1928 és 1931 között dr. Forster Károly Budapesten az I. kerületi Apród u. 5. szám alatt lakott, 1935 és 1943 között pedig a XI. kerüleü Szüret u. 5-7. szám alatt. Az 1946. évi telefonkönyvben pedig már nem szerepel a neve. Arról, hogy dr. Forster Károllyal a Magyar Királyi Posta átszervezése után mi történt, elköltözött vagy külföldre menekült, nincs információnk, mint ahogy arról sincs, hogy házas volt-e, vagy voltak-e gyermekei. A levéltári kutatás eredményeként csak abban lehetünk biztosak, hogy 1946-ban életben volt, hiszen a dr. Kuzmich Gábor nyugalmazott vezérigazgató ellen 1945. november 28-án elrendelt fegyelmi eljárás alapján született bűnügyi per szeptember 18-19-én megtartott nyilvános tárgyalásán tanúként dr. Forster Károlyt is kihallgatták.15

Amikor e sorokat írtam, úgy éreztem kudarcot vallottam. Hiába faggattam dr. Forster Károlyról a szülőfalujában élő Forster családok tagjait, hiába a Budapesten élőket, hiába kutattam az Magyar Országos Levéltár postai anyagában, hiába a Hadtörténelmi Levéltárban, hiszen amire kíváncsi voltam, dr. Forster Károly családjára, 1945 utáni életére nem tudtam fényt deríteni. Ekkor egy merész gondolattól vezérelve - bár előzőleg már tájékozódtam, hogy Magyarországon a személyi igazolványt csak 1954-ben, az állami népességnyilvántartást pedig 1975-ben vezették be - telefonon felhívtam a XI. kerületi Polgármesteri Hivatal anyakönyvi és népességnyilvántartási csoportját. Dr. Forster Károlyra vonatkozóan valóban nem rendelkeznek semmiféle információval, de a Szüret utca 5-7. szám alatti ház lakóinak adatai között megtalálták Pázmándi Gábomé született Forster Ilona nevét.

Kimondhatatlan örömmel és nagy-nagy várakozással emeltem fel a telefont, igen, Forster Ilona dr. Forster Károly lánya, aki még aznap délután fogadott lakásában, édesapja lakásában. A lelkes és készséges fogadtatás, az asztalra gondosan előrakott könyvek és dokumentumok, a szívekből feltörő emlékek mind azt igazolják, hogy egy emberről hiába feledkezik meg a szakmatörténeti vagy történeti emlékezés, az csak időleges, mert a család, a családi szeretet megőrzi, átörökíti őt a következő nemzedékek tudatába. A családi szeretet, emlékezet nem ismer korlátokat, sem történelmi rendszerváltozásokat, a mindennapi élet örömeiből, bánataiból, eredményeiből és kudarcaiból kovácsolódik, s megtartóereje hatalmas. E megtartóérő segítette át dr. Forster Károlyt is az 1945-től elszenvedett megaláztatásokon: az igazolás utáni nyugdíjazásán, a 4. fizetési osztály népnyúzó minősítésű besorolásán, nyugdíja teljes elkobzásán keresztül egészen a később megítélt kegydíjáig, amely mellett a három nyelven beszélő jogász a létfenntartáshoz légyfogócsíkok ragasztásával kellett foglalkozzon.

Dr. Forster Károly tehát, bár a hőn szeretett „édes postájától” - ahogyan ő nevezte - meg kellett válnia, 1945-ben nem menekült külföldre, itthon maradt, s vállalta mindazt, amit bflntelenül el kellett viselnie. 1960. május 5-én bekövetkezett haláláig a Szüret utca 5-7. szám alatt lakott, ahol élénken őrzi emlékét a gyermekein, unokáin keresztül a dédunokákig átörökített családi emlékezet.

Az 1932, 1933, 1934, 1944, 1945-ös évekből nem maradt fenn telefonkönyv.

Magyar Országos Levéltár. XIX-H-lee. 140.852/1945.

121