Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Bartók Ibolya: Dr. Forster Károly beszámolója az 1939. évi postakongresszusról
Látogatásomkor, 2003. október 20-án a család dr. Forster Károly személyes okmányait, dokumentumait, visszaemlékezéseit készségesen és teljes bizalommal adta át tanulmányozás céljára a Postamúzeumnak, amiért ezúton is őszinte hálámat fejezem ki. A gazdag anyag feldolgozás után igen nagy segítséget fog nyújtani dr. Forster Károly teljes szakmai életútjának rekonstruálásában, amit 2004-ben, születésének 120. évfordulóján kívánunk közzétenni, s ami remélhetőleg elindíthatja a volt postavezérigazgató-helyettes megkésett, de megérdemelt rehabilitációját is. Beszámoló a Buenos Aires-i postakongresszusról Az Egyetemes Postaegyesület háború utáni kongresszusain mindinkább erősebb lett a latin-amerikai államoknak az a kívánsága, mondhatni követelése, hogy a kongresszus egyszer már az összesen 22 államot számláló Közép- és Dél-Amerika egyik államában legyen. Már az 1924. évi stockholmi kongresszuson nagy harc volt emiatt. London és Buenos Aires volt a két jelölt. A harc olyan szenvedélyes volt, hogy a döntés, amely Londonnak juttatta a pálmát, az argentin delegációt és kormányt a végsőkig felingerelte. Az argentin kormány nem is ratifikálta az argentin delegáció által aláírt postaszerződést. Az 1929. évi londoni kongresszus befejezését is ez a kérdés zavarta meg. Itt már nem Argentína, hanem Kuba lépett a porondra. A nagy ellenfél Egyiptom volt. Az eredmény, amely Egyiptomnak kedvezett, a dél-amerikaiak érzékenységét még jobban felkorbácsolta. Az 1934-ben Kairóban tartott kongresszuson a harc újból fellángolt. Argentína ismét előterjesztette kormánya meghívását, és javasolta, hogy a legközelebbi kongresszus Buenos Airesben legyen. Az ellenfél ezúttal Dánia volt. Szavazásra azonban nem került sor. A dél-amerikaiak ugyanis folyosói beszélgetés közben olyan nyilatkozatokat tettek, hogy javaslatuk ismételt, harmadszori visszautasítása esetén mind a 22-en kilépnek az Egyetemes Postaegyesületből. Ez olyan bonyodalmat idézett volna elő, hogy a dán postavezérigazgató kormánya meghívását elő sem terjesztette. így a kairói kongresszus egyhangúlag Buenos Airest fogadta el a következő kongresszus székhelyéül. így történt, hogy az Egyetemes Postaegyesület az 1897-ben Washingtonban tartott kongresszus után ismét Amerikában, mégpedig a sok tekintetben lelkileg külön földrészként érző Dél-Amerikában jött össze. Az eddigi 11 kongresszus közül nyolc volt Európában, egy Észak-Amerikában, egy Dél-Amerikában és egy Afrikában. A világháború utáni arány érdekesebb: öt kongresszus közül három Európában és kettő idegen világrészben volt. Az öreg Európa kiváltságos falait még a postakongresszusok is döngetik! A XI. egyetemes postakongresszust a kapott felhatalmazás alapján Argentína 1939. április 1-jére hívta össze az ország fővárosába, Buenos Airesbe. Az 1938 őszén már vészesnek látszó külpolitikai események miatt a nagyhatalmak postaigazgatásai között eszmecsere folyt avégett, hogy nem kellene-e a kongresszust 1939 őszére halasztani abban a reményben, hogy addigra a külpolitikai feszültség elmúlik. A többség azonban amellett volt, hogy jobb előbb megtartani, mert a mai világpolitikai helyzetben úgysem lehet semmit sem előre látni. Az egyes kormányok delegációi így meg is indultak a messze távolban lévő argentin főváros felé. 122
