Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Solymosi Jánosné: Cavallinik
Solymosi Jánosné Cavallinik Az 1999-2000-es évkönyvben a Bélyegmúzeum törzsgyűjteményeinek ismertetésekor utalás történt arra is, hogy a múzeum hetven éves története során törzsgyűjteményének gyarapodásán túl számos olyan filatéliai dokumentummal gyarapodott, amelyeket ajándékként, illetve hagyatékként adtak át a hazai és a világ posta- és filatélia-történeti értékeit közkinccsé tenni szándékozók. A múzeumi mecénásokat és gyűjteményeik kiemelkedő filatéliai dokumentumait az új évezredben megjelenő évkönyveinkben folyamatosan ismertetjük. A Bélyegmúzeum úgynevezett különgyűjteményei igen sokszínű, változatos témák szerint rendszerezett gyűjtemények, amelyek vásárlás, ajándékozás vagy hagyaték révén kerülnek a múzeum tulajdonába. A gyűjtemények feldolgozásakor és bemutatásakor az eredeti összeállítók elképzelései érvényesülnek, a múzeum önálló gyűjteményekként, változtatás nélkül őrzi. Ajándékozás vagy hagyaték esetén ezeket a gyűjteményeket az adott gyűjtő nevével jelölve tartjuk nyilván, és állítjuk közönség elé. 1980-ban hagyaték révén került a múzeum gondozásába a Soó Rezső nevét viselő, kiemelkedő különgyűjtemény, amely e kategória legnagyobb és legértékesebb gyűjteménye. Az 1995-ös évkönyvünkben dr. Soó Rezső1 akadémikust, a kétszeres Kossuth-díjas botanikust, múzeumi mecénást és neves filatelistát már bemutattam. A Soó-gyűjtemény nagyságát és értékét a benne található 225 000 darab bélyeg is jelzi. Ebben a sokrétű, a világ országainak bélyegeit és 24 féle motívumot tartalmazó gyűjteményben számos különleges filatéliai dokumentum található. Jelen tanulmányban a ritka szardíniái „Cavalliniket”, az eddig hazai bélyegkiállításokon soha sem szereplő, a múzeum törzsgyűjteményében sem található speciális posta- és filatélia-történeti dokumentumokat ismertetem. Az egységes olasz királyság létrejötte előtt az Appennini-félszigeten és a közeli szigeteken számos kis állam, tartomány élt önálló államjogi életet, és tartott fenn postát, amelyek saját területükre külön bélyegeket adtak ki. így volt ez az egykori szárd királyság területén, Szardínia szigetén is, ahol a postai díjjegyes* 2 borítékoknak különös történeti előzményei voltak. A mai értelmezés szerinti értékbenyomásos borítékok érdekes és sajátos ősének tekinthetjük a „Carte Postale Bolatát ”, azaz a postai értékbenyomásos bélyegzővel ellátott levélpapírt, vagy ahogyan a múlt század elején nevezték, a Cavalliniket, azaz lovacskákat. A 19. század elején Szardíniában a posta illetékességi köre olyan széles körű volt, hogy nem csak a posta által továbbított leveleket, hanem általában minden levelezést saját hatáskörébe tartozónak tekintett. Bármilyen levél továbbításához, amelyet akár egy szolgával kívántak távollakó ismerőshöz eljutatni, a posta engedélyét kellett kérni. Az engedély megszerzéséhez a legközelebbi postahivatalba kellett menni, ahol egy kisebb összeg3 ' Dr. dr. h. c. Soó Rezső (Székelyudvarhely, 1903. augusztus 1. - Budapest, 1980. február 10.): kétszeres Kossuth-díjas (1951, 1954) botanikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 2 Értékjelzéssel előnyomott borítékok. 3 15-50 centesimo. 113
