Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Solymosi Jánosné: Cavallinik
ellenében az engedélyt megadták, és ezt a levélre nyomott bélyegzővel tanúsították. A következő példa azt bizonyítja, hogy ez az eljárás milyen időrabló volt. Ha a levelet küldő hat mérföldre lakott a legközelebbi postahivataltól, és egy sürgős levelet az ellenkező irányba kívánt küldeni, úgy a futárnak előbb hat mérföldet kellett megtenni a posta- hivatalhoz azért, hogy a levelet lepecsételjék, majd ugyanennyi távolságot vissza, mielőtt a rendeltetési hely felé elindulhatott volna. A szardíniái királyság 1818. augusztus 12-i dekrétuma alapján a szardíniái posta, hogy megkönnyítse a levelek továbbítását és a postai díjak beszedését, speciális kisegítő levélíveket nyomtatott, amelyek közvetlen postai továbbításra voltak alkalmasak. Ezeket a nagyközönség számára 1819. január 1-jétől előbérmentesítve árulták az állami postahivatalokban és a dohányárudákban, amelyek királyi monopóliumot élveztek. A dupla levélív átlagosan 39x26 cm volt, a bélyegzést az ív jobboldali felén találjuk függőleges állásban, a felső és alsó ívszéltől egyforma távolságra. Mindegyik bélyegző kék színű, és egy vágtató lovon ülő, postakürtöt fújó kisfiút (puttót) ábrázol, ezért adták a filate- listák a cavallini (kislovas) nevet ennek a levélpapírra nyomott díjjegynek. Három címletben készült: a kör alakú 15 centesimós díjjegy 15 mérföld, a tojásdad alakú 25 centesimós 15-35 mérföld, míg a nyolcszögletű 50 centesimós 35 mérföldön túli távolságra biztosított előbérmentesítést. A A kisegítő levélívek különböző címletű bélyegzései 114
