Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Tanulmányok és különfélék - Urbán Gyöngyi: Visszaemlékezések és vallomások
lejteni azokat, akik valamit tettek az emberiség haladásáért. Lehetnek ezek híres, elismert emberek, de lehetnek névtelenek is, például az első ember, aki kőbaltát használt, vagy aki feltalálta az egykarú emelőt. Az igazán jó múzeumok mindig tájékoztatni, tanítani, nevelni akarnak a kiállításaikkal, úgy mutatják be a múltat, hogy azt a jelen látogatója, érdeklődő embere hasznosítani tudja. Nagyon fontos, hogy a kiállítások mindenkihez szóljanak, minden korosztály számára érthetőek és érdekesek legyenek, a technikatörténeti múzeumok esetében szem előtt kell azt is tartani, hogy ne csak a szakma, hanem a laikusok számára is élvezhetőek, ugyanakkor látványosak legyenek a kiállítások. A közelmúlt legjobb postamúzeumi kiállítása éppen ezért a „100 éves a Posta Járműtelep ” című kiállítás volt, mert mindenki számára érthetően és világosan bemutatta a száz év nagy találmányait, újításait, eseményeit, és emléket állított az ott dolgozó embereknek. Az is elengedhetetlen, hogy a kiállításokban legyenek apró érdekességek, emberi történetek, például egy távbeszélő-történeti kiállítás említse meg, hogy az első automata központ feltalálója, Strowger egy temetkezési vállalkozó volt, aki arra keresett megoldást, hogyan köthetne több üzletet, hogyan küszöbölhetné ki a kezelőnők korrupcióját, és közben megszerkesztette az első automata központot. A tudós mellet az ember bemutatására jó példát adnak a diósdi Rádió és Televíziómúzeum Békésy-termei és adr. Békésy György születésének 100. évfordulójára 1999 júniusában a múzeum által rendezett emlékest, ahol Békésy jegyzeteiből, visszaemlékezéseiből és édesanyjához írott meleg hangú leveleiből kaphattunk nagyon szép válogatást. A szakmai és emberi kapcsolatokat javító hasznos kezdeményezésnek tartom azt, ahogyan az alapítvány a Távközlési Világnapot évek óta egész napos majálissal ünnepli Diósdon, és ahogyan majdnem a teljes szakmát felvonultató találkozóvá tette a táviratozás-történeti CD-ROM bemutatóját. Remélem, hosszú távon eredményes lesz az Archiválási Bizottság munkája, minden fontos távközlés-történeti emléket be fog gyűjteni, megtölti a Gyáli úti új raktárhelyiségeket, hogy érdekesebb kiállításokat lehessen majd bemutatni. Fontos, hogy több postai és távközlési dolgozó életműve, hagyatéka kerüljön be a múzeumba, ezek az anyagok megfelelően fel legyenek dolgozva, esetleg publikálják is őket. A közelmúlt személyiségeinek is emléket kell állítani, és ebből a szempontból egy kis hiányérzetem van az új Telefónia Múzeummal kapcsolatban, nagyon szerettem volna, ha az utolsó teremben a legmodernebb technikák mellett Molnár Pál és Balázs Árpád nevét is megemlítik, hiszen ők hozták létre a világ első rurálhálózatát. Hollndonner László - a MATÁV Rt. Soproni Igazgatóságának nyugalmazott műszaki igazgató-helyettese: „A Soproni postai és távközlési gyűjtemény egy tanulságos háttértörténet... ” Mai, a humán értékeket is piaci hasznosságuk szerint besorolni igyekvő világunkban érdemes keresni azokat a történeteket, amelyeknek máig szóló tanulsága van. Ezért méltó a visszaemlékezésre az a sikertörténet, amely a Postamúzeum és a Soproni postai és távközlési gyűjtemény elkötelezett dolgozóinak kapcsolatát jellemzi. 210
