Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Tanulmányok és különfélék - Dr. Suba János: Budapesti csata

utolsó negyedét tettük meg. Szinte komikus, hogy onnan jár a mi épületünkbe ebédért, ahonnan nekünk kell a miénket hozni.

Ebéd után az őrség beszól a központból, hogy baj van fönt, mert az egyik állványmotor leállt. Nem nagy a hiba. Pápa rövid idő alatt rendbe hozza, és megy az üzem tovább. Pár perc múlva újabb szőnyeget kapunk. Az udvaron és a központ feletti emeleten robban egy-egy bomba. Csupa füst és por minden. A közvetlen vonalaink süketté válnak. Automatán felhívjuk Flanch főmérnököt és Soós főhadnagyot. Jelentjük, hogy mi történt. Üzemanyagból kifogytunk, tölteni nem tudunk, kérünk további utasításokat. Az utasítás nem késik soká: központot leállítani, s csak a közvetlen vonalak fenntartására szorítkozni! Nehéz szívvel hajtjuk végre a parancsot, és 17 óra 15 perckor megáll a Vár automata központ. Fáj a fülünknek a nagy csend. Második otthonunk és minden munkánk célja, a központ most dermedten, mint valami jéggé fagyott monstrum néz ránk, mintha kérdezné: Érdemes volt?

A vacsorát elhozni nincs jelentkező. Hajában főtt burgonyát eszünk, és utána sárgarépát rágcsálunk. Szótlanul üldögélünk, nyomott hangulatban telik el az este. Gondolataim körbejárnak. Otthon, család, Várközpont... Azzal alszom el, hogy ennyi áldozat meg kell, hogy hozza jutalmát.

A Pauler utca, 1945. február 7.

185