Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Borsos Károly: Történelmünk önkényes elemzése
mának megerősödésével legördült vasfüggöny elzárta a nyugat felé vezető utakat, a reformáció és ellenreformáció küzdelmében a szellem szerepét az erőszak vette át. Bár a terror mértéke a következő két évszázadban változó erejű és módszerű, mindenképp az európai kultúrközösségből való kizáródást eredményezte. Egyfajta belterjes provinciális kultúra virágzott itt ki, ahova a felvilágosodás is áttételesen jött át. Az építészetet, a festészetet, a szobrászatot a felszabadító háború után közepes szintű osztrák, német és olasz mesterk, mesteremberek végzik, magyar művésszel csak elvétve találkozunk és ha igen, alig foglalkozunk olyan kiváló ötvössel, mint a XVIII. század második felében dolgozó Szilassy János. Idegenek kezébe került az ipar, a kereskedelem. A kulturális szint elég alacsony, nem tudom mit jelent az „eb ura fakó”, de ez a jellemBorsos Károly szekreterének díszítőmotívuma zőJe a kuruc-labanc kornak. A későbbi időket az „Extra Hungáriám non est vita... ” felfogás jellemzi. El kezdtünk lenézni mindent, ami magyar, a megyei szintű politikán és a mezőgazdaságon kívül nem tartottunk magunkhoz méltónak semmit. Kevesen tudtak túllépni e szörnyű bezártság határain, mindenesetre ahhoz kevesen, hogy ki tudjanak alakítani egy kiegyensúlyozott, valódi körülményeket alapul vevő, fokozatos fejlődés útját biztosító szemléletet. Itt Széchényi Ferencre, Teleki Sámuelre, Teleki Domokosra, Széchenyi Istvánra, Brukenthal Sámuelre és azokra kell gondolni, akik világosan látták a reformkorig bekövetkezett elszomorító elmaradottságunkat. Az irodalmárokat, akiket talán túlságosan is előtérbe helyezünk, nem említem. A magyar szellemi élet és politikai szemlélet kialakulásában meghatározó szerepe volt a Habsburg-háznak. Befolyásos tanácsadóinak az volt a kényszerképzete, hogy a magyar rebellis nép. Nem jutottak el odáig, hogy az elégedetlenség okait vizsgálják. Az ok és okozat ilyen összetévesztése szükségessé és indokolttá tette a folyamatos szembenállást, a bizalmatlanságot. Ezen bukott meg II. József - mai szóhasználattal élve - fehér forradalma is. Annak felismerése, hogy a két nép egymásra utalt, hogy egyik ország sem életképes a másik nélkül, csak kevesek agyában és túl későn fogalmazódott meg ahhoz, hogy a múlt hibáit kiküszöbölhessék. E korszak egyik terméke a fekete-fehér, igen-nem gondolkodási forma és a szimplifi- káció. Mivel a valóságban semmi sem fehér és semmi sem fekete, továbbá semmi sem egyszerű, szükségszerű az ilyen képletekkel felállított tézisek bukása, de ennél súlyosabb a közöny, amely a tézisekben való csalódás után kialakul. A közöny, mint végtermék sötét 138