Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997

Hajdú József: A hangrögzítés rövid története

írt. Visszajátszáskor a hangbarázdán végigcsúszó tű rezgésbe hozta a rugalmas fémle­mezt, és ezzel hallhatóvá vált a rögzített hang. Edison 1878. február 19-én kapta meg találmányára a szabadalmi okiratot. Az óriási érdeklődés miatt a feltaláló lázasan dolgozott a hibák kiküszöbölésén. Egymás után jelen­tek meg a módosított, javított modellek. A cél a hangvisszaadás minőségének javítása és a játékidő hosszának növelése volt. Néhány hónap után azonban Edison teljesen abba­hagyta a fonográffal való kísérletezést. A kutatás új iránya az elektromos izzólámpa. Csak 1888 tavaszán, mintegy 10 évvel a szabadalmi bejegyzés után jelenik meg, újabb kísérle­tek eredményeként, a tökéletesített fonográf. Közben Alexander Graham Bell, az induk­ciós telefon feltalálója is szerkeszt egy hasonló elven működő „beszélőgépet”, amelyet „Grafofon” néven 1888 elején mutatnak be a nyilvánosság előtt. A viaszhengerről meg­Gramofon az 1900-as évekből szólaló hang a fonográfhoz viszonyítva sokkal tisztább, felismerhetőbb volt, de halkabb is. Emiatt csak fülbe dugható, gumiból készült hallgatócsővel lehetett élvezni. Miközben Amerikában a fonográf térhódítása lassan, de biztosan haladt, Európában kezdetben semmi jel nem mutatott erre, annak ellenére, hogy az első New York-i nyil­vános bemutató után néhány hónappal Párizsban is bemutatták a fonográfot. Charles Pathé kávéház-tulajdonos 1893-ban egy párizsi bemutatón látott s hallott először fonográfot. Testvérével, Emile-lel elhatározták, hogy beszereznek egy készüléket, amelytől kávéhá­79

Next

/
Oldalképek
Tartalom