Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Beszédes Ernő: Távíró-születésnapok
Morse-féle távíró, 1844 zött létrejött a világon az első táviratváltás. AMorse-féle készülék az elektromos távírásban a kor minden igényét kielégítette. Ez a rendszer rövid idő alatt az egész világon elterjedt, a mai napig bizonyos korlátok között használatban maradt (hajózás, amatőrök stb.). Samuel Morse azon ritka szerencsében részesült, hogy készüléke még életében elterjedt az egész világon. New-Yorkban két szobrot is állítottak számára, és 1857-ben - III. Napóleon indítványára - találmányáért 400 000 frank jutalmat kapott. 1872-ben halt meg New-Yorkban. A távíró fejlődése a betűnyomó gépek kifejlesztésével folytatódott. David Edward Hughes New-York-i tanár 1855-ben nyert szabadalmat készülékére, amelyet az 1868-ban Bécsben megtartott Nemzetközi Távíró Értekezlet fogadott el használatra a nemzetközi távíróhálózatban. A gép mindenki számára olvasható nyomtatott latinbetűket írt. Ebbe a készülékcsoportba tartozik a Siemens-Halske féle 1891-ben a frankfurti elektrotechnikai kiállításon bemutatott betűnyomó gép is. 1874-ben a francia Baudot kidolgozta az időmultiplex elvet, amely lehetővé tette a vezetékek többszörös kihasználását. Az ezt követő ugrásszerű fejlődés és az ehhez kapcsolódó találmányok a távírótechnikát is új irányba terelték, ami a mai napig a legelteijedtebb készülékekhez, az aritmikus aszinkron rendszerű távgépíró használatához vezetett. A szinkronrendszerű (Hughes) távírógépek kezeléséhez jól képzett távírászokra és igen bonyolult berendezésekre volt szükség, ami nem tette lehetővé - lassúsága és bonyolultsága miatt - a megnövekedett távíróforgalom lebonyolítását. Legelőször az 1914-18-as években fejlesztettek ki aritmikus aszinkron start-stop elven működő távgépírót (Mokrum-Kleinschmidt). 1926-ban a Lorenz cég a Mokrum- Kleinschmindt szabadalom alapján kezdett távgépírókat gyártani. Néhány évvel később 66
