Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Dr. Kamody Miklós: Hírközlés, levelezés a török hódoltság idején
sarcolnom, melyek megfizetésére elégtelen vagyok, ha más keresztény uraimék nem segítenek. Többi között az nagyság tok és kegyelmetek gráciájához is bizalommal folyamodtam könyörögvén az élő Istenért is nagyságtoknak és kegyelmeteknek ilyen nyomorult és gyámoltalan rabságomat kegyes atyai tekintetben venni és hozzám való részvétből szokott irgalmassága szerint segíteni méltóztassék. Kiért Isten is nagyságtokat, kegyelmeteket bőséges javaival megáldja, én is pedig Isten megszabadítván ebbeni jóságát nagyságtoknak és kegyelmeteknek alázatosan szolgálni igyekszem. Nagyságtoknak és kegyelmeteknek szegény alázatos szolgája. Kelt 1658. február 12-én. Egry Pál”.12 Az eredeti levél alján olvasható a tett intézkedés: „Az 1658. február 12-én Zemplén vármegyének Zemplén mezővárosában tartott közgyűlés, felebaráti segedelemképpen a jelenlévő esedezőnek a vármegye megszavazott 36 magyar forintot, melyet adott nyugtára vegye át vármegyénk szolgabírájától, Tussay Gergelytől. Csemey Pál jegyző”.'3 Ugyancsak 1658-ban fordult Zemplén vármegyéhez JoannesTolnay de Rajka Captinus Budensis (rajkai Tolnay János török fogoly Budáról) igen alázatos kéréssel, hogy a vármegye urai legyenek segítségére, mert képtelen 2200 tallért összeszedni kiszabadításáért. A nemes vármegye: „ a belül megírt kéregetőnek kifizetendőül 50 forintot engedélyezett ”. A falvak, városok küldönceit, postásait, csauszokat a török vagy magyar területen egyformán segítették, élelemmel látták el, lovat, kocsit adtak nekik. Erről a korabeli városi pénztárkönyvek, számadáskönyvek tanúskodnak, kinek mit, milyen értéket vagy pénzt adtak. A töredékekben megmaradt ilyen feljegyzések hűen tükrözik a korabeli állapotokat, a társadalmi és gazdasági helyzetet. A hódoltság területén a két hatalom közti levelezés nyelve a magyar volt. Még a bécsi udvari szervektől is megkívánták, hogy magyarul válaszoljanak. A hódoltság évtizedeiben, generációk során, számos iskolázott magyar fiatal tért át a mohamedán hitre és lett hivatalos tolmács, sőt katonai tisztségviselő. A 17. század közepén érezhető volt a török gazdasági és katonai hatalmának hanyatlása, ennek ellensúlyozására a kiadott rendelkezések hangneme, a levelezés alsóbb szintjén mindjobban fenyegetőbbé vált. Az első összeírásokban kimutatható falusi postások, küldöncök száma szinte semmivé vált. Nem volt aki a falvakban még fizetség mellett is török szolgálatba álljon. Ekkor a pasák, bégek, török várkapitányok a falusi bírákra bízták leveleik továbbítását súlyos fenyegetések mellett, ha azt nem teljesítenék. Hasszán egri pasa 1658 júliusában így rendelkezik: „Gyöngyös városátulfogva Szolnok városig levő úton és útfélen fekvő falusi bírák és polgárok ez úri cimörös levélben fejetek vesztéstök alatt azt parancsolom, hogy... valamikor az gyöngyösi bírák Szolnokra pasa urunkhoz hírt mondani postát küldtek, útjokban alájok mindenütt lovat adjatok vetélködés és késedelem nélkül el ne mulasszátok, mert karóba száraitok”.14 A levéltovábbításnak ezen módjára utal egy másik levél címzése 1662-ből: „Adassék ez úri parancsolatunk a gyöngyösi főbírónak s több bíráknak mindfejenként nagy hamar- sággal, cito... ” Az összehajtott levél másik oldalán: „ Te cinkotai bíró két bizonyos emberiül elküldöd ezt a két levelet a gyöngyösi bírónak. ” Alatta a további utasítás: „ Te gyöngyösi 12 A.-A.- Z. Levéltár, Zemplén Megyei Levéltár. XXXVIII. 13 Uo. Zemplén Megyei Levéltár. XXVII. 14 Fekete Lajos: Gyöngyös város levéltárának török iratai. Levéltári közlemények 1932-33. 30 p. 125
