Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997

Dr. Kamody Miklós: Hírközlés, levelezés a török hódoltság idején

A török világ tanúi a számadáskönyvek

A „ hírmondás ” kötelező volt Miskolc városára is. Ha a portyázók rácsaptak az ónodi vár őrségére, ha a városba németek szálltak be, ha erdélyi csapatok érkeztek az Avas alá, az egri pasa szigorú rendelkezése értelmében nyomban hírt vittek Egerbe. A hírmondók útvonalai: Hollóstető, Répáshuta, a tárkányi barátok emlékét őrző Baráterdő alatt elhúzódó ma is Török útnak nevezett öszvérút, mely a Várhegy alján vezetett be Egerbe. Miskolc város számadáskönyve 1678-ból megőrizte azok nevét, akik: „a becsületes, tanácsnak esztendő által való szolgálattyokért 5-5 frt engedményt (jutalmat) kaptak. Ezen kívül ezen becsületes embereknek egri, kassai, alföldi, szendrei, rakamazi, tornai etc. útjokért comcesumok: Thilai Bálint egri, kassai 17 út után ... 16 frt; Miskolci Péter Eger, Ónod Szendrő táborba 8 útért 7 frt; Jane só András egri, rakamazi, alföldi út után ... 15 frt; Dó'ri Bálint egri, kassai, szendrői, rimaszombati 10frt.” Rajtuk kívül még hét postás hírvivő, valamint több városi szolga kapott jutalmat.10 11

Az említett miskolci számadáskönyv igen értékes adatokat tár elénk e kor jellegzetes postásai, az ún. rabposták vagy postarabok működéséről. A hódoltság utolsó harmadában a foglyul ejtett férfiakat szokás volt váltságdíj ellenében szabadon útra engedni. A szegényebb rabok a váltságdíjat előteremteni csak gyűjtés útján tudták, ennek érdekében vagy a többi rab vállalt kezességet, vagy a töröktől hitlevelet szereztek és előre megírt kolduló levéllel igyekeztek a meghatározott időre váltságdíjukat összeszedni. Ezeket a kolduló levéllel elengedett rabokat, akik vándorlásuk közben levelet, üzenetet szállítottak valamelyik végház kapitányának vagy magyar főembemek, nevezték rabpostáknak. A város az itt átmenő „posta teöreök rabokat” élelemmel, szállással látta el. A városbíró háza, ahol e posták jelentkeztek, valóságos postaállomás volt.

Néhány bejegyzés a számadáskönyvből: „1678 die 23. Juny Nro 2 Posta Teöreök raboknak a táborra menvén gazdálkodásra (ellátásra) kiadtam útra hat kenyér, négye per dénár 12, kettei 9pézes, sajt 9, úti keöltség 48, kitesz 1 fi 30 den. ... Die 1. July. Nro 2 magyar raboknak gazdálkodásra kiadtam kenyér 12, bor 1 itce 15, útra kenyér 9, sajt 6, kitesz 42 den. ... Ugyanaz nap méltóságos generális uramhoz járó hat magyar posta raboknak kiadtam kenyér 6, bor2 itce 15, kit. 36 den.... Die21. Decembris. Egré menvén Majoros Pál és Dó'ri Bálint uraimék Postán hírt mondani gazd. Erog. kenyér 6, székhus 6, Bor Just (itce) 1=18. Útra kenyér 18, Túró 12. Úti költség 48. Ajándékba való kalács 36. Égett bor 2=16 facit (kitesz) fi. 3,60”.11

A következő kéregetőlevelet Zemplén vármegye levéltárában találtam: „Megszabadulásom után való alázatos szolgálatomat ajánlván nagyságtoknak és kegyelmeteknek... Az elmúlt vilmányi rabláskor, mikor a pogány török ellenség Vilmányt s azzal határos falukat rablotta és Felső-czéczén szolgástul két paripámmal útjokban állván - istennek bűneimért méltán rám bocsátott ítéletéből - én is több keresztyén atyámfia között az sanyarú rabságba estem. Ahol számtalan kalodázásokat, éjjel nappali kínzásokat, veréseket megunván kényszerítettem török uraimmal ötszáz tallérban és három pár nyusztokban meg10 Nyíri Dániel: Miskolc város régi számadáskönyvei 1678-1711. Történelmi és Régészeti Közlemények. 1926. I. évfolyam 2-3. szám.

11 Uo. 1927. II. évfolyam 1-3. szám.

124