Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Krizsákné Farkas Piroska: Meditáció Molnár János születésének 100. évfordulójára

az óraművel beállítható készülékek, villamos lámpák eloltása és meggyújtása tárgyában. 1939. szeptember 20-án elektroncső-vizsgáló készülékre adott be szabadalmat. Az 1940- es években, különféle szakfolyóiratokban, több rádiózavarokkal foglalkozó cikket írt. A sors különös fintora, hogy e sokrétű tudományos munkát végző ember sohasem kapta meg a mérnöki diplomát. Ellentmondásokkal tele élete során ezért sokszor érte sérelem.

Szeretett volna lezárt életművet hagyni maga után, de már nem volt ereje iratait rendezni és munkásságát leírni. A Pisában élő fia, Molnár György ígéretet tett apjának, hogy ezt a munkát elvégzi helyette. 1980-ban írta meg apja életrajzát. Molnár Jánosról, az emberről legtöbbet ebből az írásból tudhatunk meg. A kéziratos anyag rövid ismertetésével szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy többen emlékezzünk Molnár Jánosra, születésének centenáriumi évében.

Molnár János 1896. november 8-án Budapesten a Család u. 8. számú ház pincelakásában született. Édesapja, Molnár János kovácsként a Ganz-Mávag Gyárban dolgozott. Édesanyja, Farkas Zsuzsanna mézesbábos mester volt. Hatan voltak testvérek, János a Molnár család negyedik gyermekeként született. Édesapját négyéves korában veszítette el, ezután édesanyja mosásból tartotta el a családot.

A negyedik elemit 1906-ban kitűnő eredménnyel végezte el, s egyúttal megnyerte az iskola egyetlen Rock Szilárd jutalmát, 60 koronát. Az eminens diákot az iskola továbbtanulásra javasolta, de ez a család anyagi helyzete miatt kilátástalannak tűnt. Valaki azt ajánlotta neki, hogy menjen el a fasori evangélikus főgimnáziumba, mert ott jól bánnak a szegény gyermekekkel is. Az iskolában kedvesen fogadták, felvették és teljesen ingyen megkapta a könyveket és füzeteket egész évre. Tandíjmentességet, egyéb juttatásokat és ebédet kapott. Később, a 3. osztálytól kezdve, már osztálytársait tanította szerény fizetés és koszt ellenében.

A gimnáziumot nemcsak kitűnő bizonyítvánnyal fejezte be, hanem megnyerte az iskola első 600 arany koronával járó ifjú Bojári Vigyázó Sándor féle díját és a második Németh István díjat 84 koronával. 1914-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarára matematika-fizika szakra iratkozott be. Tanárai a világhírű Fejér Lipót, Beke Manó, Eötvös Lóránd voltak. Vizsgáit jeles eredménnyel tette le.

1915 végén besorozták katonának, 1916 őszén már a Szabadkai 86-os gyalogezredben, Galíciában a Moglia (Sírdomb) nevű nehéz frontszakaszon szolgált. Kiképzés során hadnagyi rangot kapott. A fronton közvetlen közelében robbanó bomba csapódott le, a lecsapódó föld betemette. A robbanástól megsüketült, kórházba került, csak lassan nyerte vissza hallását.

Felépülése után, 1917-ben az olasz frontra vitték. A háborúban két vitézségi érmet kapott. 1918 októberében, még katonaként, tanulmányi szabadságra visszakerült Pestre. A későbbi Nobel-díjas Hevessy Györgynél jelesen vizsgázott. 1918. december végén leszerelt. Mivel pénze nem volt állást kellett keresnie. A Ganz-Mávag Tisztviselő Telepén lévő gimnáziumban vállalt helyettes tanárságot, emellett folytatta tanulmányait.

1919-ben magával ragadta a forradalom szele. Az egyetemen tagja lett a Szocialista Diákok szervezetének. Nyilvános beszédeket tartott a központi (jogi kar) egyetem épületében. A diákok vezetőjüknek választották és ő lett az Oktatási Népbizottság összekötője. Márciusban belépett az akkor alakuló Vörös Hadseregbe. A kommün bukása után bujkálni kényszerült. Egy orvos barátja segítségével a háborús tömegpszichológiát és a háború 138