Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Garai László: A Diósdi Rádióállomás születése
Garai László A Diósdi Rádióállomás születése A rövidhullámú műsoradások kezdete 1936-ban a Székesfehérvári Rádióállomás vezetője lettem. A rövidhullámú műsoradás abban az időben vette kezdetét. A Magyar kir. Postának egy 15 kW-os Standard gyártmányú adóberendezése volt, mely a nagy forgalmú időben a nemzetközi forgalomban rádiótávíró üzemben dolgozott. Ezt az adót állítottuk be hajnali két órakor műsoradásra. A végerősítő ilyen állapotban rácsban modulált meghajtást kapott és így az antennára jutó teljesítmény 5 kW lehetett. Ennek a rendszernek két rombuszantenna sugárzója volt. Az egyik Észak-Amerika közepe felé irányított, a másik Dél-Amerika keleti partjának hosszanti irányába sugárzott. A rombuszantennák szerkezetüknél fogva csak a felét sugározták ki a betáplált teljesítménynek, tehát mindössze 2,5 kW-ot. A sugárzási szög a függőleges síkban nem volt optimális, visszaverődésre az ionoszférikus hullámterjedésben az „E” réteget kétszer kellett igénybe venni. A rendelkezésünkre álló üzemi frekvenciák sem voltak a legjobbak. Az egyetlen téli és egy másik nyári hullámhossz, amit használtunk, általában terhelve volt, idegen állomászavarokkal. Ma már elég pontosan kiszámíthatjuk, hogy ezek a műszaki feltételek az év 365 napjából legfeljebb 10-15 napon át biztosítottak valamilyen vételi lehetőséget Amerikában. Azt azonban abban az időben is tudni lehetett, hogy ezek az adások nem sokat érnek. Tovább rontotta a helyzetet a rövidhullámú adások stúdiómunkájának gyenge színvonala is. A viaszlemezes hangrögzítés nehézkes és drága volt, így a műsort gramofonlemezekkel tarkított felolvasások tették ki. A hajnali órákban az ellenőrzés hiányosságai és a személyzet laza fegyelme miatt végtelen alacsony színvonalú műsorokat sugároztunk, amint azt a rendszeres éjszakai ellenőrzések alatt tapasztaltam. Különösen összehasonlítva az egyes nyugati országok már akkor fejLátogatás a rádióállomáson a kis DKW gépkocsival 125
