Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Garai László: A Diósdi Rádióállomás születése

lett nemzetközi rövidhullámú műsoradásaival. Az angol BBC tíznél több 25-50 kW-os adóval dolgozott. Hallgatva a soknyelvű és a nap minden órájában sugárzott adásokat, önkéntelenül arra gondolt az ember, hogy a kétmillió amerikai magyar is megérdemelné, hogy naponta két órát hazai műsort hallgathasson. Ilyen körülmények között minden állomásvezető mérnök, de még a műszerészek nagy része előtt is világos volt, hogy fel kell számolni ezt az elmaradottságot.

Egy év telt el azzal, hogy erről a központi Rádiófelügyelőséget és az akkori Postavezérigazgatóságot igyekeztünk meggyőzni. A szolgálati út betartása mellett másfél évig próbálkoztunk megértetni az illetékesekkel, akik ebben a kérdésben dönthettek, hogy a rövidhullámú műsoradás számára az ország kulturáltságához méltó feltételeket kell teremteni. Azonban az ügyünk az akkori „nem, nem, soha” nacionalizmus ellenére sem jutott előre. A postát a rádió-előfizetési díjaknak csak egy része illette meg, s ebből nem kívánt olyan berendezésre pénzt áldozni, melyekből nem profitál. A műsorszolgáltató Magyar Rádió Rt. részvényei viszont Horthy kormányzó és baráti körének tulajdonában volt. Áldozatot hozni ők sem voltak hajlandók, a gazdagodás előbbre való volt számukra a hazafiságnál.

1939-ben Kis Lajosnak a Posta Kísérleti Állomás kiváló műszerészének, a későbbi mérnöknek az az ötlete támadt, hogy meg kell mozdítani az amerikai magyarokat az adások színvonalának emelése érdekében. Mint vérbeli rádióamatőr azt javasolta, hogy építsünk egy rövidhullámú amatőr állomást, amely vegye fel a forgalmat a 20 méteres sávban.

Az amatőr állomás HA1K hívójellel hamarosan megkezdte működését. Az 500 W-os adó egyszerű irányított antennákra dolgozott, melyekkel az észak-amerikai magyarlakta területet és a dél-amerikai keleti partot elég jól el lehetett érni. A világ amatőr forgalmában ebben az időben a magyar hívójel rendkívül keresett és izgalmas, egzotikus kapcsolatot jelentett. A „CQ DX on 20 meter fon” hívásainkra gyakran egyszerre 20 tengerentúli állomás is jelentkezett. Kezdtük küldeni a QSL-lapokat és sok, szinte állandó kapcsolatot alakítottunk ki. Ezek között több magyar nyelvű DX állomás is volt. Felhívtuk figyelműket a magyar nyelvű rövidhullámú adásokra és vételi megfigyeléseket kértünk. A megfigyelések egyértelműen igazolták, hogy adásainknak szinte semmi értelme nincsen, csak a legritkábban hallhatók. Két amatőr szóbeli közlésére emlékszem, melyek jól jellemezték adásaink minőségét. Az egyik azt mondta: „Vihar volt, mely ledöntötte a háztetőn lévő 15 m magas antennámat és azóta nem hallom önöket.” Egy másik amerikai magyar pedig azt, hogy: „Ha volna egy olyan géppuskám, mellyel odalőhetnék, akkor maguk már nem volnának életben.”

Először a magyar amatőröket kértük, hogy írjanak levelet a Magyar Postának és a Rádió Rt.-nek és követeljék az adások megjavítását. Ez az akció néhány száz levelet eredményezett. Később az idegen nyelvű partnereket is megkértük sürgető levelek írására, és csak a levelek beérkezése után küldtünk köszönetét QSL-lapon. Ennek a módszernek köszönhetően évenként már több ezer kívánságlevél érkezett. Ezt a levélözönt aztán már nem lehetett nem tudomásul venni.

126