Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Dr. Sebestyén Kálmán: Kuruc korabeli posták Erdélyben
néhány nap alatt 65 akó (325 liter) bort fogyasztottak, ami Torda városának 7 forint 80 dénárba került. 1700. szeptember 22-én Szepesit újra Tordán találjuk: „Az postamester Szepesi érkezvén kilenced magával - szól a feljegyzés - adtam kenyeret (fizettem 28 dénárt), egy tyúkot (12 dénár), bort négy ejtelt (48 dénár), zabot a városét négy vékát”.17 Forrásainkból sajnos nem lehetett megállapítani, hogy Szepesi főpostamester milyen kapcsolatban állt a későbbiek során szereplő Szepesi Jánossal, akit Rákóczi fejedelem 1703-ban Magyarország és Erdély főpostamesterévé nevezett ki. A megszállt Erdélyben a rendes postát gyakran az „ország katonái” szállították: 1701. március 3-án kelt bejegyzés szerint a sáfárpolgár fizetett „3 ország katonáinak, kik az ordináriát Fejérvárrul hozták a Postára ételekre 18 dénárt”, május 9-én pedig „egy ország katonájának, ki az ordináriát Fejérvárrul ide Postára hozta ételre 6 dénárt”.18 Gyakran szerepelt a forrásokban a „címeres posta” és az „ország postája” elnevezés is, 1701. április 23-án említették, hogy „két kolozsvári katonák egy Czímeres Postával érkeztenek”, április 25-én pedig „egy Ország postájával 7 Ország katonái mentek Fejérvárra”.19 A postán utazni - a törvénynek megfelelően - csak érvényes útlevéllel lehetett, váltólovakat, szekereket, ellátást is csak a „passussal” rendelkezők kaptak. 1701. augusztus 26-án „Solari Regimentjének Auditora harmad magával érkezett a Generál Passusával, szekeret is adtam neki a Postárul, mentenek Kolozsvárra inqisitióra (tanú kihallgatásra)”20 írta a sáfárpolgár. Főnemeseknek, magas tisztségviselőknek is kötelező volt az útlevél. 1701. október 21- én kelt bejegyzés szerint: „Érkezett Gubernátor úrnak Passusával Wesselényi István uram21, akinek 3 postalovat is adtam”, október 25-én érkezett „Generál Rabutin fiainak Hoppmestere tized magával négy szekerekkel menvén ki Bécsbe, itt háltanak, lévén mind az O Nagyságának Passusával, főztenek a Posta Mesternél a konyhán”.22 Katonai futárok a váltólovakat azonnal megkapták, 1701. október 9-én feljegyezték: „két kapitányok négy musketályosokkal és két szolgáival érkezett Szebenbül, mentenek Szatmárra, lévén a Generális Parancsolattja nállak, kellett a Postárul mingyárt alájok fogadnom 6 lovat, kocsit”. Országos tisztséget betöltő személyek útközben is állandó kapcsolatban álltak a Gubemiummal. 1701. december 27-én kelt feljegyzés szerint: „Gróf Bethlen Miklós urammal23 O Nagy méltóságával érkeztenek két Ország Postái... ezen Postáknak itt hagyta O Nagysága egyikét, megparancsolván...hogy, ha valami levelek érkeznek utánna vigye Désig.. .lakott itt hatod napig.. .a lovának üttettem két patkót a kováccsal”.24 17 Szk. 1700 nr. 7-20. TvLvt. 18 Szk. 1701 nr. 3. TvLvt. 19 Uo. 20 Solari, tiszt az osztrák hadseregben. 21 Wesselényi István br. (1674-1734). Erdélyi főnemes, Közép-Szolnok vármegye főispánja, a Gubernium tanácsosa. A kuruc szabadságharc idején Szebenben tartózkodott, naplója, mely a városba szorult Habsburg-párti nemesség életét örökítette meg, korának hiteles forrása. 22 Szk. 1701 nr. 3. TvLvt. 23 Bethlen Miklós gr. (1642-1716). Udvarhelyszék főkapitánya, máramarosi főispán. 1689-től fejedelmi tanácsos, 1691-től Erdély kancellárja. Önéletírása korának egyik legfontosabb történeti forrása, irodalmi alkotása. 24 Szk. 1701 nr. 3. TvLvt. 166
