Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992
Rákóczi Margit: A Postamúzeum kéziratos könyveiből
a távírda vezetékeken és műszereken bekövetkezett rongálásokról készül." A távírda üzem forgalmi adatairól a statisztikai adatgyűjtésnél figyelembe kell venni „a feladott és érkezett táviratokat illetőleg: mennyi azok között a díjmentes állami (udvari), díjköteles állami, szolgálati (beleértve a közérdekűeket is) és a magántáviratok darabszáma külön-külön s együttesen és mennyi volt azok között sürgős, fizetett válaszú, fizetett sürgős válaszú, fizetett vételjelentéses, összeegyeztetett, többcímű, végül közönséges és egyéb nemű, mindezek külön a feladott és külön az érkezett táviratokról, mégpedig országonként és együttesen kimutatva." Az oly részletes postai majd a kevésbé részletes távírdái statisztika adatgyűjtés után, a csaknem 200 oldalt tartalmazó tankönyvből, a távbeszélő statisztika „mindössze" vagy ha a könyv kiadásának évét nézzük „már" 8 oldalt foglalt el. „A távbeszélő elterjedésével a nemzetközi távírda hivatal ezen intézményre vonatkozólag is gyűjt és állít össze adatokat... Az e célra szolgáló táblázat 8 részből áll és tartalmazza: 1.) a hálózatra, 2.) a távbeszélő állomásokra vonatkozó, 3.) a távbeszélő gépekre, 4.) a személyzetre, 5.) a közlemények forgalmára, 6.) a bevételekre, 7.) a kiadásokra, 8.) a berendezés helyére vonatkozólag a terület és lakosság számadatait." A szerző végezetül a magyarországi távbeszélő adatgyűjtésről megállapítja, hogy egyes városainkban „berendezett közhasználatú távbeszélők vállalkozói ^engedményesei:) illetve Budapesten annak bérlője évenként a fenti nemzetközi statisztikával teljesen azonos berendezésű statisztikát készítenek." Könyve végén a szerző még a gyűjtött adatok közzétételéről is ír, amelyeket 1889- ben „részint belföldi, részint nemzetközi közleményekbe foglaltatnak. A belföldi hivatalos közlemények közül emh'tendők az évi jelentés, a cím és névtár és az országos statisztikai hivatalnak szolgáltatott összeállítás." Az ismertetéssel szerettem volna minden olvasót hozzásegíteni a múlt század végének jobb megismeréséhez. Ha ma el is mosolyodunk szerzőnk néhány megállapításán, ne feledjük, hogy mindez 100 évvel ezelőtt íródott és azóta bizony sokat fejlődött a posta, a távírda és a távközléstechnika. A könyv legnagyobb erényének azt tartom, hogy jelenlegi ismereteim szerint a szerző dr. Hager Vilmos a postai szakoktatás során először vállalkozott arra a feladatra, hogy összefoglalja mindazt az ismeretanyagot, melynek elsajátítására a postai statisztikai adatok gyűjtésével foglalkozóknak szükségük van. Az pedig, hogy nem adja közre a postai, távírdái és távbeszélő statisztikai adatgyűjtésnél használatos nyomtatványokat, nemcsak egykori tanítványait, de a postatörténeti kutatást is szegényíti. Arra, hogy tankönyvként nem éppen példás szerkesztésű tagolatlansága, a tartalomjegyzék és mutatók hiánya egyaránt utal. Mindezek ellenére a könyv kéziratos gyűjteményünk ritka kuriózuma és örülnék ha megjelenne egy az elmúlt 100 év postai-, távírda- és távközlési statisztikájának történetét tartalmazó könyv is. RÁKÓCZI MARGIT 90
