Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - Dr. Kamody Miklós–Dr. Sebestyén Kálmán: Postás katonai-távirász szolgálat a II. világháború idején
ri hadtest váltotta fel. A kolozsvári váltás már augusztusban elindult, de tévedésből elirányították szerelvényeiket, a Pribet mocsarak között erős partizán támdások érték őket, ahol súlyos személyi és anyagi veszteségeket szenvedtek, késésüknek ez volt az oka. 1943. október 26-án tehát leszereltem, megkaptam a Tűzkereszt I-ső fokozatát és visszatértem a Miskolc I-es postahivatalhoz, ahol a kézbesítő osztály csoportvezetője lettem. A háború azonban tovább folytatódott, 1944 március 19-én a németek megszállták az országot, a történelem tovább viharzott és rövidesen véget ért az én rövid szabadságom is. Behívtak a 101/I-es híradó zászlóaljhoz, mely Gyöngyösön gyülekezett, később kitelepítettek bennünket különböző helyekre. Markasz, Domoszló, Mátrafüred, Mátraháza, stb. mind tele volt híradós katonákkal, én Abasára kerültem. Ekkor már világosan láttuk, hogy a vezetés célja lényegében a szakismeret és az emberanyag háború utáni átmentése. Ez az alakulat postásokból állt, volt itt postatiszt, kézbesítő, táv- írász, műszerész, vonalfelvigyázó stb. sokat tanultunk gyakorlatoztunk, de természetesen mezőgazdasági munkát is végeztünk arattunk, szüreteltünk. 1944. augusztus 23-a után a román kapitulációt követően Gyöngyösön bevagoníroz- tak minket és elindítottak az erdélyi frontra. Észak-Erdély ugyanis a román átállás miatt veszélybe került és bizony rövidesen a tordai fronton dúltak a leghevesebb harcok. A tordai fronton a szovjet és román csapatok támadását megállítani nem lehetett, a nagy vérveszteségeket szenvedő magyar hadsereg Tordát kiürítette, a front rövid időre a „bécsi" határon megállt. Ekkor Kolozsvárra irányítottak minket, hírközpontunkat a hadtest-parancsnokság épületében rendeztük be. 1944. szeptember közepe táján a parancsnokság épületét bombatámadás érte, feltehetően román repülőgép hajtotta végre a támadást súlyos veszteségeket okozva, állítólag Szálasi unokatestvére is ekkor halt meg. A hadtestparancsnokság épületéből a MÁV üzletvezetőség kiépített bunkerrendszerébe telepítettek. Később a visszavonulás során 1944. október közepén Tasnádra, majd Tasnádszán- tóra kerültünk, ez utóbbi településen ért bennünket október 15-én Horthy kormányzó proklamációja, melyben bejelentette Magyországnak a háborúból való kilépését, illetve a fegyver letételét. A proklamációt nagy örömmel vettük és továbbítottuk a kijelölt 3 hadtesthez és 2 hadosztályhoz, de arra időnk már nem volt, hogy az idetartozó 3 ezredet is értesítsük. Az történt ugyanis, hogy az anyag folyamatos továbbítása során megjelent egy tiszt a hadműveleti osztályról és sürgős parancsot hozott, amiben az állt, hogy a kormányzói proklamációt meg nem történtnek kell tekinteni, az ellenségeskedést a szovjetekkel fent kell tartani és a további parancsoknak megfelelően kell eljárni. Az említett 3 ezred ebből a második parancsból tudta meg, hogy mi volt az első Horthy féle prokla- mációban. Okóber 16-án Husztról érkezett fontos jelentés: Dálnoki Miklós Béla vezérezredes az I-ső magyar hadsereg parancsnoka közölte a pesti vezérkari főnökséggel, hogy mivel a háborút a magyarság szempontjából kilátástalannak tartja, a felesleges vérontást elkerülendő átáll a szovjetek oldalára és tisztikarával átmegy az ő oldalukra. Ezt a táviratot megpróbáltam megmenteni, a gyakorlat ugyanis az volt, hogy a hozzánk érkezett táviratok szalagját felragasztottuk egy lapra és visszaszolgáltattuk a feladónak. Erről a táviratról készítettem magamnak egy másolatot, mert szerettem volna megőrizni az utókor számára, Dálnoki lépését történelmi jelentőségűnek tartottam, karakán, bátor magatartása nagyon meglepett minket, megőrzését fontosnak tartottam. Sajnos ez nem sikerült, ugyanis fogságba esésünk előtt - a kellemetlenségek 120
