Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - Dr. Kamody Miklós–Dr. Sebestyén Kálmán: Postás katonai-távirász szolgálat a II. világháború idején
megelőzése végett - több dokumentumot megsemmisítettünk így például a Siemens berendezésekkel kapcsolatos használati utasításokat, ekkor semmisítettem meg ezt a táviratot is. 1944. október 31-én a szovjet csapatok elfoglalták Nyíregyházát tulajdonképpen a II. magyar hadsereg parancsnokságának további megállása nem volt, nagy kerülővel értünk haza a Nagykároly-Nagykálló-Nyíregyháza-Máriapócs-Tokaj-Szerencs-Miskolc útvonalon. Talán utoljára mi jöttünk át az ép Tisza hídon, emlékezetem szerint november 18-án értünk Miskolcra és még megtehettem, hogy pár percre fölkeressem családomat és elbúcsúzhassam szeretteimtől, a kisleányunk ekkor két éves lehetett az ő képét, emlékét vittem magammal a fogságba. A visszavonulásunk útvonala Nagykároly-Eger-Ostorosnagytálya-Budapesten keresztül Székesfehérvárra vezetett. A katonai vezetés a Balaton északi részén kialakított vonalon próbálta a szovjet csapatokat megállítani, illetve ellentámadásba átmenni, de sikertelenül. Egységünk előbb Balatonalmádiba, majd Mágocsra került. Mágocsról Győrbe települtünk, ahol a hírközpontunk neve "Delta" volt, itt 1945 március hó végéig tartózkodtunk. Egy szép március napon Győr felett röplapokat szórt egy repülőgép, ekkor értesültünk arról, hogy Dálnoki vezetésével megalakult a magyar ideiglenes kormány és megkezdődött a földosztás. Bizony már mi is nagyon vágytunk a béke, a nyugalom után és érdeklődéssel fordultunk a debreceni kormány által jelzett változások felé. Április 1-én nekünk sajnos tovább kellett mennünk, a következő állomáshelyünk Sopron mellett Nagycenk volt. Itt éltük át Sopron és Nagy- cenk bombázását. 1945 március 28-án a szovjet csapatok elfoglalták Győrt, a következő napokban alakulatunkat nyugatra irányították. Á század fele azonban megtagadta a nyugatra való menetelést, békésen váltunk el, megosztottuk élelmiszer és benzin adagunkat és mi Borosd/Waingard nevű burgenlandi község erdejében húzódtunk azzal az elhatározással, hogy bevárjuk a szovjet csapatok érkezését és előttük letesszük a fegyvert. Ezt követően valóban delegációt küldtünk a szovjet csapatokhoz, bejelentve, hogy részünkről a háború befejeződött, vegyék át a fegyvereinket. Erre kijött hozzánk egy páncélozott gépkocsiban egy fiatal őrnagy, aki igen csak melehetett ijedve tőlünk, mert állandóan a géppisztolyához kapkodott hol egyikünkre, hol másikunkra fogva. Csak akkor nyugodott meg, mikor látta, hogy fegyvereinket csomóba raktuk és a tisztek oldalfegyverciket átadták, ezt követően közölte, hogy egyéb felszereléseikkel vonuljunk le Kőszegre. Típus gépkocsinkkal tehát elindultunk Kőszeg felé, berendezéseink nagy értéket jelentettek, köztük volt egy teljesen új távíró központ, ilyen a civil postán még nem működött, egy 8 csatornás vivőfrekvenciás rádió-berendezés, távbeszélő berendezések stb. A kőszegi vár alagsorában berendezéseinket átadtuk egy szovjet parancsnoknak, kaptunk is egy orosz nyelvű, bélyegzővel ellátott átvételi elismervényt. Ebben leírták, hogy mi értékes híradós anyagot és felszerelést adtunk át, minket haza engednek, utunkba senki semmiféle akadályt ne állítson. DR. KAMODYMIKLÓS - DR. SEBESTYÉN KÁLMÁN 121
