Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - Dr. Kamody Miklós–Dr. Sebestyén Kálmán: Postás katonai-távirász szolgálat a II. világháború idején
gának alárendeltségében működött. A postaigazgatósághoz 11 tábori posta és 12 hadtáp posta tartozott, melyek a kisebb alakulatok postáit is kezelték. A levelezés a tábori postán számmal történt, minden alakulatnak száma volt, nevét és tartózkodási helyét megjelölni szigorúan tilos volt. A tábori postaszolgálat másik formája a távirász szolgálat volt. A hadseregnél a táv- irászat lényegében az 1850-es évek második felében indult be, azt követően, hogy Hughes amerikai fizika tanár Párizsban bemutatta betűíró távírógépét és az megkezdte diadalútját Európában. Hughes összeköttetést létesítettek 1861-ben Párizs-Lyon, 1867-ben Pest-Bécs, 1869-ben Pest-Temesvár között. Ezek a vonalak vezetékes vonalak voltak és lényegében a Morse féle távíróhálózaton működtek. Magyarországon a postahivatalokban 1867-ben 1 Hughes és 205 Morse gép, 1887- ben 31 Hughes és 1157 Morse berendezés, az első világháború idején 252 Hughes és 3375 Morse készülék üzemelt. Az első világháború éveiben a Hughes berendezéseken kívül a Siemens cég által gyártott goyrstávírót is alkalmazták, mely fokozatosan meghonosult a hadseregnél. A hadseregnél a távirász szolgálatot postás szakemberek látták el, tekintettel arra, hogy mind a Hughes, mind a Siemens készülék kezelése komoly előképzettséget igényelt. A hadseregnél a távíró berendezést két ember kezelte, felhúzása két ellensúllyal történt, mint az inga-óráknál, de már volt villanyárammal működő készülék is. A Magyar Királyi Postához 1938-ban kerültem, 1939 őszén tiszti tanfolyamra rendeltek, mely 1940 tavaszáig tartott. A tiszti tanfolyam hallgatói a Központi Távíró Hivatalba jártak és ott sajátították el a Morse készülék kezelését. Közülünk már az elején kiválasztottak 17 olyan személyt, aki gépírni tudott, hegedült, zongorázott tehát megfelelő ujjgyakorlatokkal rendelkezett és ezeket külön oktatásban részesítették. Az előbbiekben említett tanfolyamot tehát 17-en végeztük, akiket mint katonai táv- irászokat tartalékos zászlóssá neveztek ki. A Honvédségi Közlöny megfelelő számában a következő nevek szerepelnek: Platthy Bertalan, Pap Jenő, Makláry László, Po- roszkay Ferenc, Újváry Lajos, Nagy Sándor, Venczel Lajos, Lelkes Vilmos, Czigány Imre, Kiss Antal, Rajts Ferenc, Hayden Frigyes - akivel együtt katonáskodtam és együtt laktam a háború idején - és természetesen Kamody Miklós. A Központi Távíró Hivatal akkori vezetője Malakka Ferenc főfelügyelő Kinzelszki Emilt bízta meg a tanfolyam vezetésével, ez utóbbi személy később a Szocialista Posta című szaklap egyik szerkesztője lett. A kiképzésünkre igen nagyon gondot fordítottak, Németországból megfelelő számú berendezést hozattak és Fricsai Mihállyal a budapesti gyalogezred karmesterével érdekes hanglemezeket készíttettek. Fricsai 10 hanglemezének ütemes melódiáira gyakoroltunk mely mind gyorsabb ütemű percenkénti leütést kívánt. így taktusra percenként 20, 30, 50, 100, 120, 200 leütést végeztünk. Az adott írás szövege vakon történt, naponta 4-5 betűt vettünk és azt addig gyakoroltuk amíg az pontosan nem ment. Később német nyelvű hosszabb didaktikus szövegek segítségével folyt a gyakorlás. A tanfolyamot jeles minősítéssel végeztem, 1940-ben az erdélyi bevonulásban még nem vettem részt, de 1941 április 6-án - a délvidéki események miatt - behívtak és 2 hónapig táboroztunk Albertirsa környékén. A második világháború számomra 1941 július 19-én kezdődött, akkor ugyanis a keleti megszálló csapatokhoz tartozó 7 hadtestparancsnokság híradó-századához osztottak be, mely Körösmező-Kolomea-Proszkulov-Kiev vonalán tartotta fönt a hírtengelyt, és annak karbantartásával foglalkozott. Hárman a távírászok közül a körösmezői hírközpontban dolgoztunk, ahol géptávíró és Hughes berendezés működött. A Hughes távíró kezelését idősebb postások látták el, olyanok akik már részt vettek korábban is katonai géptávírász szolgálat ellátásában. 118
