Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990

Tanulmányok - dr. Mészáros Vince: Csonka János, a magyar postaautó megteremtője

energiaszolgáltató 28 LE -s benzinmotoros agregátuma, hogy a legkülönfélébb célú gépek közül csupán a postai vonatkozásukat emeljük ki. Ezek a motorok, agregátumok évtizedek múltán is kitünően üzemeltek.

Csonka Jánosnak az egyre bővülő műegyetemi műhelyben végzett többirányú ipari tevékenysége a gépészmérnöki oktatás javát szolgálta, hiszen lehetővé tette, hogy a hallgatóság közvetlen ismereteket szerezzen a precíziós gépgyártás eljárásairól, technológiájáról, és az ott előállított legkülönbözőbb szerkezeteket, anyagvizsgáló gépeket, mérőműszereket, modelleket, motorokat s egyéb gépeket készítés és szerelés közben is tanulmányozhassa. Csonka munkálkodását azonban egyes gépgyárak kifogásolták, konkurrenst láttak benne. Ezért 1912 -ben a műegyetemmel kötött, a műhelyhasználatra vonatkozó szerződést felbontotta, és visszavonult a motor és autógyártástól. A műegyetemi tanműhelyben a továbbiakban csupán oktatás folyt.

Csonka, motorjának terveit és gyártási jogát a Rock István gépgyárnak, a Magyar Általános Gépgyárnak és a győri Magyar Vagon és Gépgyárának adta át. A háborús esztendők alatt még közreműködött a posta levélgyűjtő, zárlat -és csomagszállító gépkocsijainak javításában, karbantartásában, de újabb munkákat nem vállalt, újabb terveket nem készített.

A tragikus kimenetelű világháború után előállott új körülmények között, amikor tanszékvezető tanára Rejtő Sándor professzor nyugalomba vonult, úgy érezte, eljött annak az ideje, hogy ő is távozzon eddigi munkaköréből. 1924. június 30 -án, az egyetem rektorának tartóztatása ellenére, 72 évesen ő is nyugdíjazását kérte, de munkakörét még 1925. év végéig ellátta. Búcsúzóul a tanműhelyben még öt kis szerszámgépet készített saját magának; egy esztergapadot, egy maró-, egy fűrész-, egy fúró-és egy gyalugépet. Ezekkel a gépekkel 1925. elején, 73 éves korában a tulajdonát képező Budapest XI. kerület, Bartók Béla u.31.sz.ház alagsorában kis gépműhelyt rendezett be, s ott tőke nélkül, de óriási tapasztalattal és hozzáértéssel, fiatalos lendülettel - most már mint magánvállalkozó - újból dolgozni kezdett.31

A vesztes háború után lassan újjászerveződő hazai műszaki élet jelentős eseménye volt a mérnöki kar önvédelmi szervezetének, a mérnöki kamarának a megszervezése. A kamara Csonka Jánost tagjai közé fogadta, s most már mint mérnökkamarai tag kezdett új tervei megvalósításához.32

Műhelyének indulása emlékeztet az édesapja műhelyében megélt patriarchális körülményekre. Első munkásai - jó ideig - János és Béla, állásnélküli gépészmérnök fiai voltak. Gépkocsi- és motorjavításokat vállaltak, majd motoralkatrész gyártásra álltak rá. Kitűnő munkájuk és megbízhatóságuk hamarosan ismertté és keresetté tette vállalkozásukat, mely ugrásszerűen fejlődött, s tőkeerőssé vált. Csonka hamarosan visszatérhetett kedves munkájához, a motorgyártáshoz. Újtípusú boxermotorokat tervezett és készített, melyeket nagyon különböző célokra alkalmaztak. Ilyen szemben- fekvő hengerelrendezésű boxer motorokat készített a MÁV motoros hajtányai számára is.33

Az új motorfajták tervezése, gyártása új meg új feladatokat teremtett, új megoldásokat kívánt, s ezek újabb találmányokhoz vezettek. Három utolsó szabadalma ennek a munkának folyamán keletkezett.34

Az alagsori kis műhely hamarosan szűknek bizonyult. Új alkalmazottakat kellett munkába állítani, új helyiségeket kellett szerezni. Az üzem alkalmazottainak létszáma gyorsan növekedett.

90