Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - dr. Kamody Miklós: Az ajánlás (Rekommandáció) mint postai szolgáltatás múltja
Az elveszett ajánlott levélért 1840 körül a hibát feltehetően elkövető postatisztviselő 20 forint kártérítést fizetett a feladónak, amennyiben erre igényét a feladástól számított három hónapon belül nyújtotta be. Az ajánlás és a tértivevény díja 1789-1815-ig nem változott. 1815-ben bevezették az ún. Conventionális pénzt (je'e CM volt), ezzel együtt a postadíjakat megemelték, az ajánlás díja is 12 kr lett. 1817-ben ugyan leszállították 4 kr-ra, 1840-ben újra 6 kr-ra emelték. 1850-től kezdve az ajánlási díj helyi forgalomban 3, a távolságiban 6 kr lett. 1858-tól kezdve már az ún. osztrák értékben (o.e.) a helyiért 5, a távolsági ajánlottért 10 kr-t kértek. A tértivevény díja 1789-1840-ig 3 kr, 1850-ben 12, 1842-ben fél latos levél díjával, 1850-től egy egyszerű levél díjával volt azonos. 38 A feladási és kézbesítési vevényért fizetett összeg - a 2-2 kr - változatlanul terhelte a feladót illetve a címzetett, mikor is e díjtételeket megszűntették. A levelek kézbesítését, köztük az ajánlottakét is, a múlt század 40-es éveiben a címzett részére annak lakásán kézbesítették, ezek után a postamester fél krajcár CM-t kapott, 1858 után 1 krajcár (o.e.), kivéve ha "Poste restante" kikötésű volt, vagy a címzett írásbeli kérelmére az átvételt a postán kívánta. A Poste restante fekbére 1 kr (CM,konvencionális pénz) illetve 2 kr (o.e.) voltA postahivatal külső kézbesítő területére (posta nélküli helyekre, uradalmakba), ha az elöljáróság, vagy az uradalom a levelek rendszeres elviteléről nem gondoskodott, úgy a posta alkalmi vállalkozóval, küldönccel küldte ki az át nem vett küldeményeket, és ezúton szedte be a tarifális díjat, íratta alá a vevényt. A feladó- és kézbesítési vevények, Recepissék űrlapjának előállítása, szövegezése hűen tükrözte a korabeli politikai állapotokat. Előfordult, hogy a reformkor hazafia a német nyelvű tértivevényen nem volt hajlandó az ajánlott levél átvételét aláírni, hanem saját magyar szövegezése szerint ismerte el. Az átvevőnek kötelessége volt a ráeső tarifális díjat - a levélhordónak járó egy ezüst 9. ábra: Németnyelvű tértivevény magyar átvételi elismeréssel (1826) 46
