Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - dr. Kamody Miklós: Az ajánlás (Rekommandáció) mint postai szolgáltatás múltja
krajcárt - minden egyes levéleri. egfizetni, a rckommandált levélhez készített leadási nyugtát, valamint ha volt tértivevény, azt is aláírni (a kelt pontos megjelölésével), végül a leadási vevényért járó két ezüst krajcárt is a kézbesítőnek kifizetni. A levelek elfogadása, vagy átvételük megtagadása mindenkinek "szabad akaratjára" volt bízva. Az utóbbi esetben a címzett a ki nem váltás okát sajátkezüleg, a kézbesítő vagy a hivatalnok előtt a levélre felírta és a postának visszaadta. Az így visszajött, ki nem váltott, ismeretlen című kézbesíthetetlen, vagy három hónapig nem keresett postán heverő leveleket a feladási helyükre visszaküldték, ahol azokat lajstromba foglalták és kifüggesztették, hogy a feladók, miután tulajdonos voltukat kellően igazolták, átvehessék. Amennyiben a leveleket a feladási helyen egy hónapon belül nem váltották ki, előjegyezték a Tértilevelek jegyzékébe (Retour-brief Protokoll) és az igazgatóságon keresztül Bécsbe került elégetés céljából. Visszatérve az ajánlott küldemények csomagpostán, annak legnépszerűbb formáján a postakocsin (delizsánszon) történő szállítására; előírás volt, hogy e szállítási eszközön szállított minden tárgy, vagyis áru, egyéb jószág - kivéve élő állat és robbenószer - pénz és értékpapír ajánlási kezelésben részesült. Külön előírások szabályozták a pénzküldcmények csomagolását, címzését, feladási módját: nyitva feladás, postán történő bizottsági lezárás stb. A feladó feladási vevényt kapott, melyre a küldemény tárgyát, súlyát értékét is feljegyezték a címadatokon kívül, amiért három ezüst krajcárt kellett fizetni. Itt is kérhetett a feladó tértivevényt 12 ezüst krajcárért. A vitelbér fizetése a kocsiposta esetén is vagylagos volt. Mindenképpen a feladót terhelte az azonnali bérmentesítés ha;- a küldemény átvevője postadíj fizetésétől mentesítve volt,- ha Lengyel- és Olaszországba ment,- ha a küldemény értéke a viteldíj ötszörösét meghaladta,- ha a felvevő postaszerv törékeny vagy romlóként felvette,- ha a küldemény értéklevelet, váltót, kötelezvényt tartalmazott. Ha a küldemény kézbesítése felől kétség támadt, nyomozó iraton indították meg a tudakozványt, amiért a feladónak fizetni akkor kellett, ha nem a posta okozta a tudakozódást. A kocsiposta küldeményeket három fontig és amennyiben a címzett helyben lakott, háznál kézbesítették, egyéb esetben a küldemény átvételéhez a hivatalba hívták. Az a közfelfogás, hogy az ajánlott levél és tértivevényes kezelés tulajdonképpen magyarországi eredetű, amint az a bemutatott külföldi és hazai dokumentumok bizonyítják, nem állja meg a helyét. Az első hivatkozás, mely Hennyey Vilmostól ered (A Magyar Posta története c. műve 130. oldal), kutatásom során helytelennek bizonyult, tévedésének, vagy elírásának, melyre további kutatás derít majd fényt. A tértivevényt, majd az ajánlást, mint bevezetett elismert postai szolgáltatást az 1660-1680 közti időszak levelezési viszonyai szülték, mely a köztudatba jutva Mária Terézia korában szabályozást nyert és tarifális szolgáltatássá vált. Az 1838. december 26-i postatörvény a kihirdetési pátens szerint Magyarország és Erdély kivételével az osztrák örökös tartományokban bírt érvénnyel. A posta birodalmon belüli együttműködése azonban megkívánta a postai üzletszabályzat és díjszabás egyöntetűségét. A reformtörekvések a postánál a magyar nyelv használatának 47
