Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990

Tanulmányok - dr. Kamody Miklós: Az ajánlás (Rekommandáció) mint postai szolgáltatás múltja

rokért. (4.) Ha a feladó ilyen módon nem kívánja feladni a küldeményét, a kincstártól kártérítést nem igényelhet. A feladásról a Recepissen kívül semmiféle más bizonyíték nem fogadható el. (5.) A kincstár súlyt helyez arra, hogy a Recepissel feladott küldemény kárának térítése iránti eljárás azonnal megkezdődjön. Elévülési határidőnként az örökös tartományokban a feladástól számított három, azokon kívül hat hónapot jelöl meg a rendelet. (6.)24

A császári-királyi pátens az egyes postákhoz kurrens-körözvény formájában került ki 1776. április 26-án:

"Hogy a közönséges postapénzen kívül mimódon szolgálhatják az postamesterek azon leveleket, melyekben vagy pénz, vagy contractus, vagy akár mely drága portékák úgy zároltatnak, hogy azoknak kézhez viteléről a postamesterek bizonyos leveleket (:mely Recepisse-nek mondatik') adni köteleztetnek minden ilyeténi recognitioért (elismerésért) 3 krajcár, melyekben törvényes expeditiok zároltatnak 20 krajcárt, cont- raktussal terhelt levelekért, melyek Nemes Magyarországba vagy innét eö felségének más birodalmába dirigáltatnak 50 forintén 6 krajcár, 100-én 10 krajcár. Az országon kívül pedig egy forinttul százig 12 krajcár, ezt ellenben felülhaladó summáén az helynek minden meghatározása nélkül minden száztul 6 krajcán a postamesterek vehetnek Az mely levelekben az bankális .... folyamattya vagyon az postamesterek nem egyébként tartoznak acceptálni (elfogadni), hanem ha az ilyetén helyekre az posta vagy nem gyakran, vagy ippen soha sem excwrál (halad át), melyhez képest dupli- káltatik az recognitionak (szolgáltatásnak) a taxája (viteldijja):50 forint, 12 krajcár, 100-ig 20 krajcár, ha külső országba megyen 100-ig 24 krajcár." 25 E kurrensből arra lehet következtetni, hogy az 1776. március 9-i pátens alapján a Recepiss mellett feladott értéket tartalmazó küldeményekért a rendes díjon felül az érték nagyságának megfelelő különdíjat szedtek a feladótól, ami belföldön 3, külföldre menők esetében 6 krajcár volt minimálisan. Ami aztán a kurrensben írt módon az összeg emelkedésétől függően emelkedett. Véleményem szerint ez lehetett az első ajánlási díj, amit aztán később, a legközelebbi 1789-es új díjszabásnál egységesen 3 krajcárban állapítottak meg.

Az ajánlás mint postai szolgáltatás a 18. században egyidejűleg gyökerezett meg a Habsburg-Birodalom egész területén, ahol a Paar, vagy Thum-Taxis család postairányító tevékenysége érvényesült.

Az ajánlás múltjával több külföldi neves filatelista is foglalkozott és gazdag gyűjtemények őrzik a szolgáltatással kapcsolatos emlékeket. A kutatók egyike J. Palmans úr a V.B.P. tanulmányi kör vezetője, a belga FUatélia Akadémia tagja, aki "A postai jelzés - NB - Nota Bene jelölés az ajánlott levelekhez’’ c. munkájában megjegyzi, hogy a feladók a 17. századtól kezdve igénybe vették az ajánlási szolgálatot, mely a magánfeladó és a postamester (postaszolga) között megállapodáson alapult. Már a 17. századot megelőzően is használtak különböző jelzéseket a leveleken -írja-, hogy ezzel is felhívják a postamesterek figyelmét. A jelzéseken kívül szöveges felhívás is előfordult: 'Recommandé á la courtoisie de„. Maitre des Postes' vagy: "Recommandation diligente á sieur Mai tre des Postes."

J. Palmans úr szerint az ilyen levelekre nem volt külön hivatalos tarifa. Később jelzéseket alkalmaztak a figyelembe részesítendő leveleken, amelyeket maga a feladó rajzolt, de jelezhetett volna Uy módon a postai hivatalnok is. Ez a jel - írja a szerző - megtalálható a Német Államokban, Svájcban, Belgiumban és Hollandiában. (Hozzá36