Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Adattári közlemények - Sebestyén Kálmán: Adatok az erdélyi posta XVIII—XIX. századi történetéhez
1. ábra: Nagyszeben-Bécs postamenetrend 1775-ben az egész országban ismert gyorskocsi intézetet. A városok, tájak közelebb kerültek egymáshoz, az utazási idő lerövidült, a Bécs-Prága közti utat a delizsánsz öt nap alatt, a gyorkocsi 36 óra alatt tette meg. Felgyorsult a levélszállítás is, 1838. szeptember 1-től a levélposta Nagyszeben, Kolozsvár, Temesvár között hetente négyszer közlekedett. 1843-tól Budáról Temesváron át Nagyszebenije már naponta járt. Postautak, delizsánszok Az erdélyi postajáratok Nagyszebenből az Erdélyi Postaigazgatóság székhelyéről, az országrész közlekedési csomópontjából indultak és oda érkeztek. A posta Erdély hagyományos útjait - gyakran még a rómaiak által építetteket - használta, melyek többnyire a folyók, a Maros, Nagy-Szamos, Olt stb. völgyében haladtak. Erdélyben az utak a magas hegyekre is felkapaszkodtak és átvágták a Meszes, Királyhágó, Nyíres stb. hegységeket. A XVIII. század közepén főútvonalnak számított a Buda-Nagyszeben (Hatvan - Debrecen-Zilah érintésével) és a Kassa-Nagyszeben (Tokaj -Nagybánya-Dés érintésével) útvonal. A XVIII-XIX. század fordulóján Erdély közlekedési tengelyének déli irányba való eltolódásával az utóbbi járat Kassáról Debrecen és Zilah érintésével érkezett Nagyszebenije, a Szatmár-Nagybánya út mellékvonallá minősült. 123
