Postamúzeumi évkönyv, 1989

Tanulmányok - Heckenast Gábor: A Magyar Rádió stúdiójának története

A Sándor utcai stúdió ünnepélyes avatásárá 1928. október 25-én került sor a kormányzó és az akkori közélet notabilitásainak jelenlétében. A stúdiókat és a műszaki berendezéseket Magyari Endre és Tomcsányi István postafőmémökök mutatták be. Akkor ugyanis a műsorszórásról rendelkező állami engedély, az 1926-ban kiadott ún. rádiókoncesszió úgy rendelkezett, hogy „a m. kir. posta által létesített és a posta által üzemeltetett közhasználatú rádióhírmondó berendezések közlésekkel való ellátására” a Telefon- hírmondó Rt. (ill. később jogutódja a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.) kap engedélyt. Ez azt jelentette, hogy bár a stúdióhelyiségeket a Telefonhírmondó bocsátotta rendelkezésre, a műszaki berendezések létesítése és üzemeltetése a Posta feladatát képezte. (Ez a helyzet egyébként változatlanul fennmaradt 1949. október lúg, amikor is a Magyar Rádió a stúdió berendezéseit és műszaki alkalmazottait saját állományába átvette.)

2. ábra. Az 1. stúdió a karmesteri fölkével, 1928.

Az „új” stúdióépületben tulajdonképpen két stúdió volt: a „nagy stúdió” (ez a jelenlegi 1. stúdió), amely változtatható akusztikával akár zenei, akár prózai produkciókra szolgált, és a „kis stúdió”. A kettőnek közös „megfigyelő” helyisége volt, áttekintő ablakokkal, de műszaki berendezés nélkül, mert azok az ún. „erősítő”-ben, centrálisán voltak elhelyezve. Ezenkívül volt egy próbaterem, művésztartózkodók és különböző rendeltetésű irodahelyiségek. Az épület tervezője Gerlóczy Gedeon volt. A műszaki berendezések létrehozása, a stúdiók akusztikai kialakítása pedig elsősorban a Posta kiváló mérnök-, illetve fizikusgárdájának nevéhez fűződik: dr. Békésy György (a későbbi Nobel-díjas), Magyari Endre, Molnár János, dr. Tomits Iván, Tomcsányi István, Tomcsányi Béla, Zakariás János. A felsoroltak szinte kivétel nélkül a magyar rádiózás első, igazán nagy generációját képe4