Postamúzeumi évkönyv, 1989
Kiállítás és könyvismertetések - Kovács Gergelyné: Az Amerikai Nemzeti Történeti Múzeum postatörténeti kiállítása
1. ábra. XVIII. századi postahivatal egy nyomdász műhelyben A brit hivatalnokok tiltotta újság- és csomagszállítások jelentős többletjövedelmet biztosítottak a lovaspostásoknak, akik a csizmaszárba bújtatott vagy a nyereg mögé erősített zsebes postatáskákba tömködött „tiltott” küldeményekért is felvették a díjakat. A díjak magasak voltak és az emberekmeggondolták a levelezést. Bár bérmentesítés nélkül adták fel, a címzettek magas portódíjat fizettek a hivatalokban, ahol egyre több gazdátlan levél maradt, s a postaköltségek bevétele egyre bizonytalanabbá vált. A díjszabást a szállítási távolság és a levelek oldalszáma határozta meg. Borítékot, mivel az megduplázta volna a költségeket nem használtak. A levelet összehajtották, s kívülre a címzett és a város nevén kívül csak a levéltitkot biztosító pecsét került. Az utcanevek és a házszámok feltűntetése csak az 1860-as években vált általánossá, amikor a házhoz kézbesítések megindultak. Addig a városlakók, falusiak maguk keresték fel a postahivatalokat a küldemények átvételére és feladására. A levelek átvételekor a postamester beszedte a portóköltséget, a postadíjat, amelyet időszakonként körzeti hivatalokon keresztül továbbított a központi hivatalhoz. A levelek feladásánál a postamesternek minden levélre fel kellett vezetni saját hivatala nevét, a kézbesítés idejét, valamint a beszedendő postaköltséget. A nagyobb postahivatalok a XVIII.. század közepétől kézibélyegzőt kezdtek használni, de a kézi jelzetek az 1800-as évekig általánosak maradtak. A posták boltokban, műhelyekben működtek, amelyekben nem mindenütt volt megfelelően elkülönített hely vagy akárcsak asztal a postakezeléshez. Az illegálisan szállított küldemények okozta veszteségek, az egyre csökkenő postai jövedelmek Benjamin Franklint egy fejlett könyvelési rendszer kialakítására ösztönözték. Ezt a brit hivatalnokok is 96
