Philatelia, 1923 (2/9. évfolyam, 1-8. szám)
1923-05-15 / 4. szám
4. oldal PH1LATELIA 4. szám Jegyzetek a magyar utánveséses bélyegekhez Irta: RÉDEY MIKLÓS, Budapest h. főkapitánya. Tulajdonképen pedig Biró Mar- celnek, az én búvárkodó filatelista barátomnak a jegyzeteihez akarok nehány széljegyzetet adni, mert én is azok közé a bizonyos „ellenvetést tevő“ magyarok közé tartozom, akik nem hiszik, hogy „oly hosszú idő alatt (1874—1891) csupán csak egy lemez lett volna használatban.“ Alapjában véve azonban egy malomban őrölünk. A dolog ugyanis úgy áll, hogy az eredeti bélyegképet (egy darabot) acélba vésték s ez volt az alap, mondjuk apaminta (Grundstock). Ezt az alapmintát azután sokszorosították sorokká, tömbökké, mígnem összeforrasztották őket 200 darab bélyegből álló lemezzé. Ez volt az anyaminta, (Urplatte vagy Originalplatte), kidomborodó vonalakkal (Hoch-- platte), amelyet nyomtatásra sohasem használtak. Ebben tökéletesen egyetértek Biró Marcellel. Erről az anyamintáról készültek a galvanoszok, a tulajdonképeni nyomtató lemezek, mélyített, bevésett vonalakkal (Tiefplatte). Az ellenvetésem pedig most kezdődik. Az anyalemezt nyomtatásra sohasem használták, ergo az anyalemezen hibák lehettek, de nem kophatott meg s igy nem is lehettek fajta javítani való kopasz helyek. Ez csakis a nyomtatásra használt lemezekkel eshetett meg. Vagyis az én nézetem az, hogy ezeken a nyomtatásra használt lemezeken javították ki a bélyegképnek lekopott vonalkáit és igy jöttek létre a vésésjavitások, az 1874 és 1881 -iki magyar bélyegeknek a filateliában egyedül álló, ritka és tanulmányozásra rendkívül érdekes különlegességei. Egyebekben mindenben azonosítom a véleményemet Bíróéval. Hogy miért vagyok és maradok az imént előadott nézeten, azt is megindokolom röviden. A vésettjavitások számát nem ismerjük, de minél többen foglalkozunk vele, annál több és újabb altípust fedezünk fel az 1874. kiadásoknál. Több mint valószínű az, hogy a kikopás, a nyomtató gép hatása rendszerint ugyanazokon a helyeken jelentkezett a nyomtató lemezeken és igy a javítandó helyek is a különböző lemezeknek ugyanazon részein keletkeztek. Ezt a feltevésünket megerősítik az 1881-ben tovább használt 1874-es lemezekről készült bélyegek — kikopásai és azok helyei. Ennek tulajdonítom, hogy a rendszeres javítás következtében a jötipusok egyeznek. Az altípusok többségét pedig a nyomtató lemezek többségének tudom be. Erre vall ismét az, hogy a lemezeken egy és ugyanazon helyen levő bélyeg, — amelyet kijavítani kellett — a lemezek különbözősége szerint különböző ismertető jelecskéket tüntet fel. Sőt nemcsak az ismertető jelecskék különbözők azután, de sokszor a vésett javítás is, mondjuk pl. az egyiken a javítás csak 4 vonal, a másikon 6 vagv 8. Van azután nem egy olyan is, amelyen többszörös javítást észleltünk. A régi vonalak alig látszanak, mig az újabbak erősen sötétebbek és elütök az eredeti .javítástól. Ezért nem vártam és nem várok én nagyobb eredményt a bélyegivek rekonstruálásától sem, a melyet csak akkor tarthatnék célra vezetőnek, ha tényleg egy nyomtató lemezt használtak volna. De nem egyet használtak, amint-