Philatelia, 1918 (5. évfolyam, 43-48. szám)

1918-04-15 / 43. szám

54. oldal

PHILATELIA

4. (43.) szám

A világháború negyedik esztendejében, amikor már majdnem az egész világ a borzasztó háborúba van belesodorva, találni még tengerentúli országokat, amelyek úgylátszik még nem tudják, hogy Szerbia is szerepelt az európai háborúban és hogy ma csak megszállott tartománya a központi hatalmaknak. Ugyanis még most is érkeznek 1913—14. évi küldeményekre vonatkozó tudakozódások a szerb póstaigazgatás címére. Persze ezek elintézése rajtunk kívül álló okoknál fogva tetemes késést szenved.

Még érdekesebb, hogy az amerikai és tengerentúli pósta- zsákokra vadászó Angliában még ma is gondatlan, kötelességmulasztó tisztviselők vannak, akik zsákszámra továbbítják a Szerbiába szóló levélpóstát. A belgrádi postahivatal, sőt az igazgatóság a legnagyobb zavarba jut ilyenkor, mert az egész anyagot a legnagyobb sajnálatára, nem juttathatja rendeltetéséhez, amennyiben a címzettek hol önkényesen, hol önkéntelenül ismeretlen helyre távoztak. Épen igy áll a dolog Petár király vagy Pastes volt miniszterelnök kedvenc újságjaival. Ezeket sem kézbesíthetjük, sem utána nem küldhetjük az előkelő címzetteknek, mert talán éppen szövetségeseik át nem engednék a határon.

A magyar bélyegirodalom története.

Irta Dr. Weinert Győző, Pozsonyban.

Általános rész.

2. Szakkönyvek.

(2. Folytatás.)

Nálunk azok, akik a német gyűjtőkhöz hasonló alapossággal gyűjtenek és tanulmányoznak, kerülik a nyilvánosságot. Ez sajnos ma is igy van, mert a laikus közönség hazánkban ma is még mosolyog a bélyeggyüjtésen. Hiszen csak nemrég, (jan. 27). olvashattunk a „Magyarországban“ egy hosszasabb cikket, melynek szerzője talán inkább tudatlanságtól mint rosszakarattól vezetve sületlenségeket irt össze a magyar bélyegek vizjegyéről s a kereskedőkről, akik ezt a specialitást csak azért csinálták, hogy mesterségesen emeljék a bélyegek árát. Hasonló együgyűségek látnak akárhányszor napvilágot többi napilapjainkban is. Lehet-e csodálkozni azon, ha komoly gyűjtők,akik az életben is jelentős pozíciót töltenek be, és akik jogosan féltik hírnevüket, - ha ezek óvatosan kerülik annak még a látszatát is, hogy ők bélyeggyűjtők? Inkább titokban hódolnak kedvtelésünknek, s hogy valamiképen ki ne tudódjék róluk, hogy ők bélyeggyűjtők, inkább külföldről hozatják drága pénzen bélyegeiket, kereskedőinknek végtelen kárára. Ha végiglapozzuk régibb szakújságainkat, szinte minden harmadik cikk elmereng ezen a viszásságon. Déri Imrének, Szécsy Artúrnak „Magyar keservei“, melyek oly kitünően vannak megírva, hogy ma is sok régi gyűjtő örömmel emlékszik vissza rájuk, egytől-egyig ezen