Philatelia, 1918 (5. évfolyam, 43-48. szám)
1918-04-15 / 43. szám
4. (43.) szám PHILATELIA 55. olda1 sopánkodnak és igyekeznek gyűjtőink önérzetét fokozni. „Valid be nyiltan és büszkén, hogy gyűjtő vagy“ ezt prédikálja az emlitett dolgozatok minden sora. Tagadhatatlan, hogy e cikkek hatására megedződött a magyar gyűjtők önérzete. Sokan, akik addigjcsak titokban gyűjtöttek, a filateliát kevésbbé kezdték szégyelni. Azonkivül az uj, különösen hadi és alkalmi bélyegek özöne a vele járó sok hátrányon kivül legalább azzal az egy nagy előnnyel járt, hogy a nagyközönség is kezdett érdeklődni a belyegek iránt s csodálkozva látta, hogy bizony óriási hatalommá fejlődhetett a filatelia, ha oly rengeteg összegek keresnek elhelyezést bélyegegben. Még ma is több a kelleténél nálunk a szégyenlős gyűjtők száma. De van már, hál Istennek önérzetes gyűjtő is elég. Mindazonáltal kevesen akarnak a szaksajtóban nyilvánosság előtt szerepelni s még kevesebben vannak, akik komoly kutatásuk eredményét könyvalakban az összes gyűjtők közös kincsévé akarják tenni. Nálunk amúgy is felületesebb a gyűjtés mint más országokban. De az a kevés lelkes ember is, aki komoly és tudományos színezetű gyűjteményt hord össze, az is inkább a sirba viszi magával kutatásainak eredményét, vagy ha mégis ir, a német szaksajtót erősiti. Ki ne hallotta volna a Richter gyűjtemény hírét? Minden nagy- zolás nélkül mondható, hogy Richter tanáré volt a világnak egyik legtekintélyesebb gyűjteménye, amelynek magyar és osztrák része egyáltalán még ma is felülmúlatlan tökéletességgel ékeskedett. A Levélbélyeggyüjtők Első Hazai Egyesületét is Richter alapította. És mit tett hazai gyűjtésünk ezen kitűnősége ? Hirtelen és jóformán titokban eladta óriási gyűjteményét a lipcsei Senf cégnek, bár a fent nevezett egylet tagjai a legnagyobb örömmel adták volna meg ugyanazt az árt, csakhogy a gyűjtemény itt maradhasson. Azóta szétszedték a páratlan anyagot, melyet ily tökéletességgel soha többet senki össze nem hozhat, végtelen kárára hazai gyűjtésűnknek, de méginkább hazánk szaksajtójának, amelyet egy ilyen gyűjtemény tulajdonosa páratlan és örökbecsű munkával ajándékozhatott volna meg. Richter tanár csak egy a sok közül, akik nálunk hasonló bűnt követnek el a szaksajtó ellen. Ezért van az, hogy nincsen magyar könyvirodalmunk bélyegekről. Másrészt persze azért sincs, mert nem akad kiadó, az pedig azért nem akad, mert gyűjtőink túl közömbösek, semhogy egy ilyen vállalkozást támogatnának. Hírlapirodalmunk már egészen más képet mutat. (Folytatjuk.) Rendeléseknél szives hivatkozást kérünk lapunk hirdetéseire
