Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1916-04-01 / 4. szám
62 PHILATELIE e két szám között pedig „QIN- Ti4/?# illetve „FRANK*. Az eddigi megállapítás szerint a sorozat 8 értékből áll, még pedig 1 Qintár, hamuszürke 5 „ , zöld 10 , , rózsa 20 , , - 25 „ , kék 30 50 . , lila 1 Frank — A 20, 50 és 1 frankos bélyegek színét később fogom közölni. Ezen sorozaton kívül portóbélyegek is elő voltak készítve a kiadásra. Ezek közül határozottan csak a 10 és 50 Qintárost jelenthetem, de bizonyos, hogy más érték is készült; sőt birtokomban más értékek is vannak de a körülmények miatt haza küldtem. A portóbélyégek három színben vannak nyomva;kőzépen az albán kétfejű sas, a sast kö rülfogó körbe : „Indépendance Albanaise*, e fölött : „Posta Eshqypérise“, a bal alsó sarokban az értékjelzés a jobb sarokban: „Cts“, e között: TPostes„ szó látható. A levélbélyegsorozat fehér, krétás papíron, a portóbélyegek pedig barna, vékony, pergainen- szerü átlátszó papíron lettek nyomva. Hogy hol készültek és mily mennyiségben, az most még meg nem állapítható. Úgy látszik, hogy Esszád pasa postaigazgaiásának vala; mely terve volt a Wied — féle bélyegekkel, talán felülnyomással tervezték ellátni és forgalomba hozni, de lehet, hogy a háborús viszonyok miatt ezen terv keresztülvihető nem volt. Csevegés. Irta : Dr. Weinert Győző. Eddig a magyar gyűjtők egységesen azt az elvet vallották, hogy hadi és árvizbéiyegeink nagy betűvel katalogízálandók- Hanem : audiatur et altera pars ! S ime megszólalt az altera pars, legnagyobb csodálkozásunkra Köl- big ur, tehát hazai gyűjtő alakjában. örvendünk, hogy hazánk eme elsőrangú szaktekintélye megszólalt s annak, hogy szembe helyezkedett a közfelfogással, mert igy még jobban tisztázható az ügy. Hanem, valljuk csak be, kész szerencse, hogy magyar apban szólalt fel, mert német újságban végtelen kárt jelentett volna állás foglalása. Nagynehezen sikerült hint az árvíz és hadibélyegeket minden támadás ellen megvédeni. Aki nem munkálkodott e téren, az nem tudja, mily nehéz, dolog volt ez s mily végtelen kitartás kellett hozzá. Sokat nyomott a latban, hogy hazai gyűjtőink egységesen foglaltak állást s ezzel Senféket is megadásra kénysze- ritették. De térjünk át a dolog meritumára. Nagy körültekintéssel és tőle megszokott tudományos megindokolással élt Kölbig ur,
