Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1916-04-01 / 4. szám
PHILATELIA 63 mikor élvezetes cikkét megírta, s bizony sokban teljesen igaza van. Elsősorban abban, hogy a nemzetközi érvényesség gyűjtői szempontból nem döntő, s hogy a mi hadibélyegeink koránt se értékesebbek e tekintetben mint pl. az osztrák hadiak. Én is ezt mondom. Csakhogy amellett vagyok, hogy ezeket is nagy betűvel szedjük ki a Katalógusban. Minden hadi jótékonysági bélyeget nagy betűvel kellene jelezni. Hát mért nem .valamennyit kis betűvel ? — Azért nem, mert nem igaz, hogy a bélyeg egy része csupán „kitüntetésből“ van kis betűvel jelezve. Ellenkezőleg, sok száz kétes és vitás természetű bélyeg van igy, külön választva a rendes anyagtól. Köl- big ur tán nem tudja, hogy az ilyen bélyegeket a gyűjtők 30-- 50 %-a elvből kikerüli, hisz Kői- big ur csak Magyarországot gyűjti. Pedig úgy van, ahogy mondom, sok ezer gyűjtő a kisbetűs anyagot kihagyja, s joggal, mert jobbára tisztán spekulációs bélyegek vannak igy feltüntetve. Ezért kell feltétlenül megkövetelnünk, hogy hadijaink rendes nagyságban jelöltessenek meg. Joggal megilletné ez a többi államok hadibélyegeit is, de hát ezt kívánni nem miránk, hanem reájuk tartozik. Hiszen, ha náluk is oly nagy érdek fűződnék a dologhoz mint nálunk, ugyancsak megmozdulnának. Kölbig ur rosszalja, hogy nálunk teljes sorozatok láttak napvilágot. Helyes, én is rosz- szalom, elég lett volna egy koronáig is. A 2 és 5 koronásoknak spekulációs mellékizük, van s a küldföld méltán duzzog miattuk, bár, aki a mi postánkat ismeri, az tudja, hogy nem akar tak spekulálni mert nem is sejtették, hogy mit jelent manapság a bélyeggyüjtés De tekintsünk el ettől. Vajon hány modern bélyegsorozatot kellene Ily okból az indexre helyezni ? Mi van az 1910-es osztrákokkal, bos- nyákokkal, mi van a rengeteg magasértékü német gyarmatiakkal, mi a legújabb osztrák-magyar tábori 'bélyegsorozatokkal ? Pedig ezek jórészét, főleg a német gyarmatiakat ugyancsak nem gyártották a helybeli közönség használatára hanem, tisztára a gyűjtők számára ! S nem köveznék e meg a német sajtóban azt, aki meg merné támadni e bélyegeket s kisbetűs katalogizálást sürgetne? Ép ezért annyi valóban spekulációs eredetű sorozat mellett megállhat a mi három sorozatunk is, és nem árt, ha most egyszer a külföld fizeti vissza nekünk 33 K. 27 fixeres tételek alakjában ama megszámlalhatlan száz meg ezer márkát amit mi fizettünk az ő gyarmati meg egyéb bélyegeikért. De a főérv még csak most következik. 1913 előtt nálunk nem volt se csereélet, se kereskedelem. A kutya se törődött külföldön a mi bélyegeinkkel s nem akadt senki, aki magyarral összeköttetésben állott voiria. Ki volt mondva a szentencia, hogy a magyar gyűjtők 3U része csaló, és hogy bélyegeink nem érdekesek egyébként sem. 1913 óta nagyot fordult a világ. Hirtelen megismertek bennünket. Hiába küzdöttek volna hős honvédeink, ennek gyűjtői téren semmi hasznát nem látuk volna, ha a magyar posta ki nem adja a hadi