Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1916-11-01 / 11-12. szám

142 PHILÄTELIÄ

újból a fórumra hurcolni szinte pozdorjává csépelt dolgokat; ennek a bélyegnek az ügye azonban — szerintem — mindekkoráig se hozatott olyan állapotba, hogy azt immár el lehetne altatni vagy ad acta tenni- Mert hogyan is áll az in se tekintve ? Ha figyelemmel kisértük kezdetétől fogva, jogosultan hangsúlyozhatjuk, hogy a postán történt közvetlen rendelések révén, a külföldre igen jelentéktelen mennyiség kerülhetett ki belőle. Ezt a vélekedést — mert in fine finale mégis csak az — erősen alátámasztja ama közészletet, — mely tudja, mily ritka jelenség volt, hogy külföldi bélyegkeres- kedő cégek árjegyzékeiben ez a bélyeg species szerepelt volna. Később lehetett ugyan szórványos eseteket megfigyelni, de ha azok exodusát nyomoztuk, majdnem kivétel nélkül megállapíthattuk, hogy magyarországi gyűjtők vagy kereskedők közvetítésével jutottak ki, tehát nem közvetlen postai eladás utján. Äki annak idején érdeklődött iránta a postán — mnt e sorok írója is — megtudhatta, hogy bár erősen redukálták a jelentkezett igényeket, a fölülnyomott portostól mégis nagymennyiséget bocsátottak át a külföldi nagy bélyegkereskedők birtokába. Megtudhatta azt is, hogy a rendeléseket fölvevő osztály, mikor azok effektuálásá- val foglalkozott, kínos zavarba jutott, mert egyes cégeknek, noha azok »ezreket küldenek éven- kint magyar bélyegekért“ (ipsis sima verba!) — még minimális mennyiséggel se szolgálhatott.

E nyilatkozat, mely pontosan 14 órával a bélyeg megjelenése után hangzott el, betekintést enged nekünk ama lepel alá, mely a készlet mennyisége iránt

való biztos tájékozódást mindez ideig lehetetlenné teszi. — Ha mindehhez hozzávesszük ama tényt is, hogy a fölülnyomott portost, még mindegyik postaigazqa- tósági székhelyen se árusították, vagy csak utó’ag, végre azt, — hogy a megjelenést megelőzött rendelés (tehát mintegy előfizetés) hiiján egyénenkint legfölebb csak 20 — 20 darabot kaphattunk belőle — tisztán áll a tény, hogy e bélyegspeciesből csak ahhoz mérten is aránytalanul elégtelen mennyiség állott rendelkezésre, hogy legalább a kibocsátás időpontjában jelentkezett igényeket ki lehetett volna elégíteni. Ami már most különösen a kiskoro- násokat illeti, megállapítható, — hogy belőle meg absolute is kevés került eladásra. Azért az a dajkameséknél is alaptalanabb és talán csak autosuggestio folytán keletkezett beszéd, hogy valahol valami postai alkalmazottak (éppen postai alkalmazottak 1) „har- mincz—negyven ívével vásárolták“ — figyelmet se érdemel. -- Szeretném én azt a postai alkalmazottat látni, aki a mostani nehéz megélhetési viszonyok között ne volna rászorulva, hogy néha-néha, legalább egy-egy ivet ne próbálna áruba bocsátani, abból a 30—40-ből. holott legalább csak hozzávetőlegesen kell ismernie a bélyeg árát és jól tudhatja, hogy ad minimum egyetlen ívért visszakapja az egész készletébe fekteted tőkéjét.

Péternél is, Pálnál is 30—40 iv . . . Valóban ? No igen. Magam is láttam már iveket, összesen vagy ötöt. Láttam kezdetben, mikor a kecsegtető magas árfolyam elősodorta a homályból talán az egész készletet. Jó részét aztán mindjárt kisebb-nagyobb darabokra is tépte és szétvitte