Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1916-08-01 / 8. szám

PHILATELIA válik, hogy mindkét kiadás bé­lyegei előfordulnak 71 és 72-es befűzéssel. Az 1871 I-nél a) a rajz elmosódott, b) a szakái bo­zontos, tömör, az áll alig látszik ki alóla, c) a rajz pontokból áll, d) a két felső sarokban a rosetta alsó négy sarka majdnem teljesen összefolyt. A papír fehér vizjegy nélkül. Fogazat 972, gyakran a rajzba ér. Próbanyomatok köny- nyen felismerhetők : változó ár­nyalatú papír fogazás nélkül, tompa világos szin fővonásai. Az 1871 II. kiadás már több tekin­tetben változatosabb. A rajz, mely apró vonalakból áll, éles, a szakái itt nem tömött, hanem fi­nom, aránylag egymástól távol lévő szá'akból áll. A fejet és az értékszámot körülvevő körök az előállítási módból kifolyólag a papírba benyomódtak s igy ezek a staniol papíron is előtűnnek. Kezdőknek ez a mód ajánlható leginkább a két kiadás megkülön­böztetésére. Az utóbbi kiadás sokféle variációval bir. Kettős nyomat minden értéknél előfordul. Üj nyomat 3 féle van és pedig 1881,1885 és 1896-oskiadásnak; fogazatuk WU —117»— ll3:« kö­zött váltakozik. Mind „Kr“ víz­jeles, színük élénkebb az eredeti kiadásnál. Az 1871 II. kiadásnál legnagyobb mértékben az erős vagy gyenge nyomás idézi elő a bélyeg különböző szineltérését. E szinkülönbségek értékenkint: 115 2 kr.: narancs, barnássárga. 8 kr.: zöld, kékeszöld, mé­regzöld 5 kr.: rózsa, karmin, tégla­vörös. 10 kr. : világos és sötétkék, ultramarin. 15 kr.: szürkésbarna, világos és sötétbarna, feketésbarna. 25 kr.: lila, ibolya, ibolyás­kék. Felemlítendő, hogy mindkét ki­adás bélyegei levélen jelenté­kenyen értékesebbek. Különösen áll ez az 1871 I. kiadás 25 krajcárosára. E két kiadásból párok, blockok, sokkal ritkábbak, mint a többi kiadásnál. Nagyobb (6-8-9) blockok alig-alig talál­hatók. Az 1871 I. és 1872 II. kiadásnál a levélbélyegekkel egyidejűleg hirlapbélyegek is je­lentek meg, egyik az I másik a II. kiadással kapcsolatban. Raj­zuk teljesen egyezik, csak a posta kürt az elsőnél balra a máso­diknál jobbra fordul. Az I. só papírja érdes, fehér vagy sárgás, vágott: a bélyeg színe halvány­piros, téglavörös Ujnyomata nin­csen A II. kiadás papírja szin­tén sárgás, fehér néha szürkés­kék : Színe piros, husvörös. Víz­jeles ujnyomata mely 1896-ban készült sokkal ritkább mint az eredeti. Relchmann Lbó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom