Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1916-08-01 / 8. szám
116 PHILATELIA Egyesületi hírek. Magyar Amatőrök Országos Egyesülete Budapest, VII. Csányi-u. 12. Dacára a háborúnak egyesületünk II. szakosztálya mind jobban megerősödik, s ha ezen tényből, következtetést vonunk le a jövőre, akkor minden bizonnyal álliihatjuk, hogy a magunkra vállalt feladatot fényesen fogjuk megoldani. A modern gondolkodású magyar gyűjtők örömmel csatlakoznak Egyesületünkhöz s ha a tag fölvétel a jövőben is oly nagy lesz mint most, a mi a háború után önérthetően is még nagyobb lesz, úgy egyesületünk a tagok számát is tekintve rekordot fog elérni Julius 13-án Jaks tagfárs az I és II. hadiakról szabadelőadást tartott, mikor is bebizonyította hogy ezen bélyegeknél tévnyomás nem létezik. Az ezeknek vélt különlegességek a klisék kopásából és a festék összefolyásából erednek. Nagy tetszéssel fogadtuk ezen előadást. Újabban u következők léptek be Egyesületünkbe : Knider József, Novotny Miklós, Klein Palné, Radó Tibor, Knopf- ler Margit Ladányi Janka, Grób Zoltán, Seiszt Gáspár, Dobó Ernő. Örvös, e©ee®®©@©©®® ®®©®<©©o»©©®ö ®'dc©®o»«3©aa®©© ^H^\W \e9é\ uvVox Kedves Weinert ur ! Ezre- demmel költözködve, éppen X vasútállomásnál voltam, mikor nb. levelét a következő sorok kíséretében vettem kézhez : „A mellékelt levéllel »Olvasóinkhoz“ cim alatt foglalkozunk. Természetesen intencióihoz híven. A felelőséget vállaljuk (t. i. a. felelős szerkesztő) Aláírás “ Ezen nyílt levélért pedig jó magam felelek. Azt a tényt kívánom le szögezni, hogy mindig büszke voltam arra, hogy Önt főmunkatársamnak mondhatom, s ha bármiért sértve érzi magát, úgy az csak félreértésből származik. Lapunktól való megválását tudomásul vettem, s ez alkalommal, s ehelyen is kötelességemnek tartom eddigi rnunkásságá- gáért köszönetemet kifejezni, örülnék, ha a félreértéseket ki- magyaráznánk bár megdöbbentő kifejezéseit bajos dolog Még csak azt kívánom konstatálni, hogy téved Ön, ha úgy gondoljuk, hogy nehéz munkámat sen- kisem fogja méltányolni, sőt meg se tudni ! Ez most tűnt ki leginkább. No meg ismét csak azt mondhatom, ha lapom is, én is, élni fogunk, természetes hogy azok dolgoznak a háború után is a Phiiateliában, kik nem, hagytak el akkor, mikor a frontra menés előtt áilok. Továbbra is hive X. 1910. Vili. SÍ Örvoü János.
