Petőfi tanulmányok / 328-as doboz

Rákóczi emlékének szentelte a Petőfi Társaság ötvenedik nagygyűlését

Benedek Elek beszéde az erdélyi magyar irodalom jelentőségéről

— Az Uj Nemzedék tudósítójától. —

Jeden tos és külső formákban is díszes ünnepségre ültek össze vasárnap délsifltt a Petőfi Társaság tagjai, A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében az ötvenedik nagygyűlés keretén beUU II. Rákóczi Ferenc születésének 250-17; évfordulósa alkalmával a Fejedelem em- lékének áldoztak. A nagygyűlés irodalmi értékekben rendkívül gazdag tarlalmu műsorát feltűnően nagyszámú és előkelő közönség hallgatta végig. A hatalmas méretű oszlopos termet zsúfolásig megtöltötték a megjelentek és még a karzaton sem akadt csak egy üres hely is. Az elnöki emelvénnyel szemben József Ferenc királyi herceg és Anna királyi héreeg- asszony foglaltak helyet Pékár Gyuláné társa ságában. Az emelvényen Pékár Gyula elnök, jobbján Benedek Elek, továbbá Ferenczy Zoltán aielnök, Lampérth Géza főtitkár ült.

A királyi hercegi család megérkezése után

Pékár Gyula

féltizenegy órakor nyitotta meg a nagygyűlést Megnyitó beszédében a következőiket mondotta:

y — Recrudesemit! . . . Valahonnan nagy messziről nagy szó riad, valahonnan a távolból szivbo nyilaló szózat zendül. — a hang oly mély, oly fenkölt, oly ismerős, igeai az övé. A mai napon a Fejedelem szól-hozzár.k az idők íöbbszáz futaxnatnyi évein át, ö szól $ szavában a magyar szabadság szó va zokog fel a századok ködéből... Magyarság, te gonddal, búval beteg szegény csonka haza, órzed-e ma magyarom a Rákóczi hazaborongó honát kereső tekintetét? Ha senki más, — úgy érezzük — egy valaki felriad, — szinte látjuk: Petőfink szellemalapja felkel a segesvári csatatér halottat közül, kiegyenesedik s a majtényi síkon álló, felénk tekintő bus Rákóczira pillant

— Azt a szent Libertás-zászlót, melyet lld- kóczl szellemkezéből Petőfi vett át, azt ma Petőfinek szellemkezo adja nekünk tovább! Mohács, Majtény, Világos, Trianon egy ugyanaz, a régi szent zászló leng a magyar balsors véres négy mértföldel mellől. Tépett, rongyolt, de a szabadság aranybetüi ma is a régi hittel, Petőfi. Rákóczi szent hitévol ragyognak rajta. Vele ind,uhuik mi is. Velünk a múlt diadalmas emlékei, de velünk Mohács. Majtény, Világos sujtva-sujtó bánata is. Jó katona a hősi dac, nagy sarkantyú a halsors vérig korbácsoló keserű emléke: hí agy erő . ennyi hu együtt . . '. Igen, ti hárman csak ■ rohanjatok velünk a létórti hősi rohamra. Napkáprázat a győztes dicsőség, a balsors sötét felhő, de villáma van, mint a fergeteges Hadak utjának . ■ .

~A "költői ihlettel megalkotott lendületes beszédet az egybogyült közönség lelkes tapssal köszönte meg. Ezután Lampérth Géza, a társaság uj főtitkára terjesztette be főtitkár', jelentését.

A főtitkári jelentés után Hcttyey Aranka.

a Nemzeti Színház örökös tagja szavalta el Szabolcsim Mihály egyik Rákóczi ódáját, majd Pintér Jenő foglalta el az előadói emelvényt és olvasta fel Rákóczi a magyar költők lantján című tanulmányát. A felolvasást a nagybaczoni remote, Benedek Elek megcmló kezese követte Mikes Kelemenről, a Fejedelem leghűségesebb hivéről. Színes, melegen érzó szavakkal mondotta el Mikes Kelemen hontalan bujdosását, lelket sorvasztó szüntelen vágyakozását hona és szükebb hazája, Zágon iránt.

Az ünneplés elesitultával Szathmáry István olvasta f'i Rákóczi cimü költeményét, majd Lázár Béla tartotta mog előadását Rákóczi festőjéről Mányoki Idámról, akitek életét no- vellisztikus formába» ismertette. A következő szám Csal hó Kálmán Szeges var megvétele eimü novellája volt, melyet az iró maga olvasott fel. Végül Bakó László, a Nemzeti Színház örökös tagja szavalt kuruc költemó- nyékét..

A nagygyűlést a OunapaJotában, distebód,

követte, amelyen a nagy számban megjelent tagokon kívül a Szilágyi Erzsébet Nőegyesület elnöksége részéről Bochkor Antalné és Adom Éva Írónő vettek részt. A diszebód első szónoka Peltár Gyula volt, aki Benedek Eleiket kérte fel a Petőfi-serleg megemelésére.

Ezután a Peíő/i-serleggél kezében

Benedek Elek

emelkedett szólásra.

i — Csaik órákkal ezelőtt tudtam meg, hogy ón fogom kezembe szorítani ma a Pefő/i-serle- get. Tegnap míg nem gondoltam erre, hogy gondolhattam volna hál erre hatvan esztendővel ezelőtt, amikor pislákoló tűzhely, gyertyafény mellett, asszonyok oreópergetóse közben égy nagy diák olvasta fel nekünk a szülői házban Petőfi verseit. Amikor a Füstbe ment terv elhangzott, megállt az orsó ée csak ogy idős anyóka sóhaja hallatszott: ,É>i Istenem".. Semmi több. De ez a két szó minden kritikánál, minden elismerésnél többet, szebbet jelentett. Ekkor nem gondoltam arra, bogy valamikor magasra emelem a Petőfiről elnevezett serleget és valaha a társaság tiszteletbeli tagja leszek.

— Gyermek koromban, amikor a 6zékolyud- varhelyi Jf£7íó-ikollégiuimba jártam, mindig azon csodálkoztam, hogy Petőfi emléke előtt még az öreg, szakállas véndiákok is meghajolnak. Es most, amikor én is szakállas, öreg ember lettem, én is meghallok Petőfi előtt és gyermeknek érzem magamat vele szemben örökké. Petőfi megérezte a máj szörnyű világot és rohanva rohant a halálba. Piros vére szent földdé, halhatatlanná avatta a székely földet. Petőfi lelke ott lebeg a Hargita felett és nem hagy minket nyugodni, nem hagy minket csüggedni. Petőfi géniusza engemet Is arra serkent, hogy élni, sokáig élni akarjak, hogy időtlen időkig dolgozhassam a hazáért.

— Meg kell teremtenünk CsonkamCcgyaror- szág és az elszakított területek között a lelki kapcsolatot, mert egyébként félek, hogy meglazul a kötelék. Most egy gyermekujságot szerkesztek, amelyen keresztül az erdélyi, a felvidéki és Csonkamagyarország gyermekei leveleznek egymással. Rejtvényeket közlök, amelyeknek mindegyike egy-egy nagy magyar ember nevét tartalmazza. Az ón kis újságom nagy erőt hord magában, mert a megszállt területek gyermekeihez magyar nyelven szólok és rajtuk keresztül felnőtt szüleikhez. Tömérdek levelet kapok k-:s olvasóimtól. Az egyik azt írja: .Jfenedek apó nagy missziót teljesít". A gyermek talán nincs is tisztában a sző jelentőségével, értelmével, hanem szülőidtől, a nagyoktól hallotta ezt A másik gyermek ezt írja: .Molvastam a lapot cs elküldtem nagyapónak Is".

— Egy másik nagy feladat is hátra van, amelyben a Petőfi Társaságnak nagy szerepet szánok. Szépirodalmi újságot kellene csinálni és ez lenne az összekötő kapocs a Magyarországon és az elszalzitolt területeken élő iro- Odaírni értékek között. Adjatok hát helyét az erdélyi írók Írásainak, — fejezte be beszédét s— gyámkodni kell felettük, igy neveljétek beléjük és istápoijátek bennük az anyaföldhöz Való ragaszkodást. Együtt kell dolgozni, mert c magyar becsület ezt parancsolja.

Pékár Gyu'a válasza után Lobmaycr Jenő ttanácsnck szólalt fel:

— Az utolsó tíz év — mondotta — ezer évet tett tőnkre. Sírok és bölcsök vannak idegenben és nem tudjuk azokat megünnepelni. Ezt láttuk Jókai Komáromjánál és látjuk most Kassánál, ahol Rákóczi Ferenc fekszik. De úgy érzem, ha m3 összetartunk, egy szent, magasztos cél felé törekszünk, lesz még feltámadás abban a temetőben, amelyet ma Magyar- országnak hívnak.

Ezután még több pohárköszöntő következett.

Divatos férfiiltoüvt yoieszázezer koronáért finom szövetekből, eliöran^nao. mértek tóin késznek. Hozott kérnék elkészítését lesrolcsf’bban riUoiom; YzztCBjszabóBfigs Bottenbiil«>tu i/»