Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 17-es doboz

— Petőfi Eperjesen. Orczy Gyula úrtól Borsod- me gyéből a következő sorokat veszszük: Ha jól emlékszem — a Petőíi-ünnep alkalmából — reám is történt hivatkozás, mivel az időben, midőn az ország nagy költője Tompa látogatására Eperjesen járt, én is ott lévén, tanúja voltam a történteknek. Én a 44—45-ik iskolai év alatt Eperjesen a 7-ik osztályba jártam. Egy szobában laktam Lukács Pállal, a gyer- mekbaráttal és költővel, midőn hire jött 1845 év tavaszán, hogy Petőfi körútra kelt, s Eperjesen Herényit és Tompát meglátogatja. Feszülten vártuk az alkalmat, hogy vele találkozhassunk; Herényi és Tompa jó barátságban lévén az öregebb Lukácscsal, igen gyakran voltak vendégeink, s igy történt, hogy midőn Petőfi Eperjesre megérkezett, Herényi és Tompa először is Lukácshoz vezették el Petőfit, s itt volt szerencsém nekem is találkozni vele. Még most is élénken előttem áll szikár alakja, kissé feszes magatartással, s akkori közszokástól elütő magyaros ruhaviselettel, ha jól emlékszem, sötét zöld atillát viselt végig begombolva, s csizmába húzott fekete magyar nadrágot. Én és Lukács Benczúr Mihály családjánál — az időben könyvárus Eperjesen — voltunk koszton. Használva tehát az alkalmat, házigazdánk belenyugodásával Petőfit is ebédre hivtuk meg. Petőfi bordalai után s vándor-élete miatt abban a hírben állt, hogy kissé sokat iszik. Ezt tartotta róla Lukács is, ki őt magunk között »Vadpoétának« nevezte, s éppen azért meglepett bennünket, hogy ebéd alatt házigazdánk gyakori kínálata daczára, ki jó hegyaljai borokkal szerette volna Petőfit megvendégelni, a költő igen mértékletesen ivott, s egyátalában nem látszott beigazolni a róla elterjedt véleményt, úgy hogy ebéd után búcsút véve tőlünk, maga Lukács is megjegyzé, hogy ime Petőfi e tekintetben is sokkal jobb a hírénél. Ennyit tartottam szükségesnek én is elmondani, azon állításnak megczáfolására, mintha Petőfi talán túlságosan hódolt volna Bacchus élveinek.