Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 15-ös doboz
landók ki, s mivel a kettőben esett sérelem többnyire Nagy-Károlyi gróf Károlyi György úr titoknokának s | vezték. Érintők ez indítvány bejelentését mind az alsó,{[mind külföldi szempont, mely rájok nézve nem kedvező; ők csinálnak oly magyar aestketikát, mely szerint annyi nálunk a jeles és remekmű, mint eső után a gomba. Nekik minden tulszigor, igazságtalanság epe, mely nem bámul föltétlenül s a jeles Írókban is nagy árny- oldalokat mer fölfedezni; ők hisznek az abstract tökélybe s nem tudják, hogy a legnagyobb irót is nem a tökélyek összege teszi nagygyá, hanem a fogyatkozások kevesebbsége. Azonban tudnak ők nagyon szigorúak is lenni, ha bántva érzik magokat s meg- haragusznak. Ekkor aztán Shakspeareröl is amolyan kímélő iróniával beszélnek, s némely, egykor dicsőített hazai tehetségek irányában mind inkább lohad határtalan lelkesülésök, melyre azelőtt sem volt semmi szükség. Leginkább az akadémiát szeretik megtámadni, melyet holmi költökelető és dicsőítő intézetnek óhajtanának s az úgynevezett tudósokat, kiket csak tehetség nélküli embereknek képzelnek. Előttök csak a vers, beszély, dráma- és regényköltö az iró; a tudományos munkát compilationak tartják, a kritikát és essayirást plágiumnak, a fordítást és átdolgozást lelkiszegénységnek, a szerkesztést puszta gépies foglalkozásnak. Ez utóbbit illetőleg tapasztalásból beszélnek. Divatlapjaink szerkesztése csakugyan ritkán több gépies foglalkozásnál. A szerkesztők keveset gondolnak azzal, hogy eszmékben, elvekben, érzületben bizonyos következetességet, rendszert, színezetet öntsenek el lapjaikon. Nem igen van vélemények, összehalmoznak mindennemű véleményt s tulajdonképi hatásuk nem annyira a közvélemény fejlesztése, mint megzavarása. Egypár jó czikk, helyes nézet, amúgy elvétve, még magokban nem adnak irányt. Ezt csak öntudatos folytonosság és gondos következetesség eszközölhetik, mit szépirodalmi lapjaink ismerethiány vagy hanyagság miatt egészen nélkülöznek. íme a szellem, honnan nőink nagy része meríti irodalmi miveltségét, ime az iskola, hol írónőink az iro! dalmi pályára készülnek. Ily körülmények között ! nem igen várhatni tölök, hogy a gyermekeknek és ifjúságnak valami értékest nyújthassanak. E szakma ha nem is kíván annyi élettapasztalatot és költői erőt, mint a regény és beszély, de bizonyára sokkal több irodalmi miveltséget, mint a mennyivel írónőink bírnak. Azonban mi akadályozza őket, hogy a külföld e nemű jobb termékeit lefordítsák vagy viszonyainkhoz alkalmazva átdolgozzák ? így használhatnának valamit, hiányt segítenének pótolni, s idővel igen tisztes állást vihatnának ki. A szülök a legjobb akarattal sem elégíthetik ki gyermekeik szükségét a magyar irodalomból s a gyermekszobákat franczia és német könyvek özönlik el. Egy ily jól lefordított vagy átdolgozott munka fölérné írónőink összes munkásságát, mely csak rósz beszélyeink és regényeink számát szaporítja. Ezért igen méltánylandó J ó- z s i k a Julia munkássága, ki részint e téren mozog, részint divattudósitásokat ir s apró czik- keket dolgozgat át. A Növilág tárczájában az ő czikkei érnek legtöbbet. Jól érti a dolgot, a melyről ir, s modora oly választékos és kellemes, hogy a többi divatlap példányul vehetné. Az ö munkássága valóságos hiányt pótol. Divatlapjaink rendesen kevés súlyt helyeznek arra, mi a nőknek kiválón érdekes és hasznos, ezért a Bazar, Iris czirnü idegen lapok, melyek e szükséget kielégítik, hova tovább nagyobb elterjedésnek kezdenek örülni. Józsika Julia példáját követve, mily jól munkálkodhatnának írónőink e téren is, ha nem volnának eltelve a Sand dicsőségével s ismernék tehetségöket. Hasonló méltánylatot érdemel Szendrey Julia is, ki Andersen meséit Ulteté át irodalmunkba. Alig tehetett volna jobb választást. E dán iró, ki épen oly kedvelt Németországon, mint saját nemzeténél, kitűnő állást foglal el az újabb irodalomban. Tulajdonkép nem gyermekek és növendék ifjak számára ir, azaz tisztán költői s nem egyszersmind paedagogiai szempontok után indul, nem szorítkozik bizonyos korra, de meséi nagyrésze a legkellemesb ifjúsági és gyermekolvasmány s a forditónő füzetkéjében ilyesmit akart nyújtani. Andersen mindenki költője, ki kedélyében megtudott őrzeni annyi naivságot, hogy érdekkel viseltessék az élet és természet apróságai iránt, sőt, ha az érzékünk elveszett, visszanyerjük s újra érdekel bennünket minden semmiség, beszélünk füvei fával, álmodunk tündérekkel, mint gyermekkorunkban. S e phantastikus világban mégis annyi a valódiság és élet. A költő érdekessé tud tenni mindent, le az eltörött tűig, a szennyes gázlámpáig; mert éles szeme és souverain humora mindenen oly jellemző tulajdonokat fedez föl, melyek eddig elkerülték figyelmünket ; mert szabad mozgást, egyéni életet lehel a lelketlen dolgokba, mi benyomul képzelődésünkbe, foglalkodtatja, elbájolja. Ez az, mi őt más meseirók- tul különösen megkülönbözteti Az úgynevezett erkölcsi mesék irói, a lelketlen dolgokat, ha jellemzőn beszéltetik is, leginkább csak jelvül vagy allegoriakép használják; Andersen bemerül beléletökbe, megírja történetöket s életök egész költészetét. Ö az asztalok, székek, füvek, fák, gyermekjátékok s házi eszközök regényírója. Megismerteti örömeiket, szenvedéseiket, viszontagságaikat, melyeket mindennap tapasztalhatnánk, ha az ő szemeivel és humorával néznénk körül. Nem fog rájok semmit, csak kedélye tükrén mutatja föl őket, nem ad szájokba semmit, hanem csak beszélteti őket. Valóban, ha az asztal, szék, hegedű, kandúr, télizöld, lapta, czinkatona beszélni tudnának, nem beszélhetnének máskép. S mily finom komikum és humor, mennyi életböleseségi ötlet, játszi tréfa, szeszélyes és érzelmes ábránd képezik alapeszméit e történetkéknek. Vonzódunk, mosolygunk s mintegy könnyű, kellemes álom után megenyhülve érezzük magunkat. Csak ha mesét mesére, kötetet kötetre olvasunk, érezünk bizonyos lankadást sőt unalmat, melynek oka nem annyira a költőben, mint genrejá- ban keresendő. A költő találékonysága kifogyhat- lan, de e kis világgal hamar betelik lelkünk, melyet csak a nagy világ, a valódi élet és emberi szív költészete bilincselhet le feloldhatlanul. Andersenről több joggal mondhatni el, mint bárkiről, azon régi megjegyzést : nagy iró a maga nemében, de neme kicsiny és szűk. A forditónő, kivéve egypár apróbb darabot, heh választással állitá ki füzetkéjét. A forditás is sikerült. A hangulat majd mindenütt szerenc van eltalálva s a magyaros színezet, mely az e elömlik, ment minden affectatiótól és erőit Óhajtjuk, hogy Karácsonra újra egy füzetkév meg a kis és nagy gyermekeket. Kettős hián, pótolni: egy nevezetes költőt ültet át irodalmunk- gazdagítja gyermekolvasmányainkat, melyekben oly szegények vagyunk. Mindkettő oly szolgálat, mely kétszer föléri vers- és novellairónőink dicsőségét. Sőt nem árt, ha a forditónő e nemben megkísért egy kis eredeti munkásságot is. Legalább egy kis eredeti me- sécskéje, (A kis köpeny története. Vas. Újság) melyben Andersent oly szerencsésen utánozta, szép reményeket enged táplálnunk tehetsége felöl. GYULAI PÁ1. '7’. i/K jp <24-2-' Jflt. Magyar könyvessét. 159—162. Török világ Magyarországon. Történeti regény. Irta Jókai Mór. Harmadik kiadás. Pest, 1858. Kiadja és nyomtatja Heckenast Gusztáv. Kis 8-rét. 6, 7, 8, 9-dik kötet. 128. 113. 95. és 95. lap, egy kötet* kének ára 20. pgö kr. 163. Egy alispán. Magyar korrajz. Irta Vas Gereben. H. kötet. Pest, 1858. Ráth Mór bizománya. Nyomatott Beimel és Kozmánál. 8-adrét. 172. lap.
