Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 15-ös doboz
A falu vénei még jelenleg is jól emlékeznek arra a különös emberre, kit csak ritkán lehetett látni, ki egész nap otthon ült egy kényelmes, tarka haczukában, tarka házi papucsban és tarka picziny házi sipkával, ki egész éjeket virrasztóit iró-asztala mellett, sőt gyakran ott virradt fel, aztán lefeküdt s tiz óránál előbb ritkán kelt fel; ki nem ismerte cselédjeit, és házi dolgait egészen inasára bízta; ki egy v időre eltűnt, aztán megjött s néhány évi ittlét után egyszerre hirtelen meghalt majdnem minden betegség nélkül; kinek sirját még évek múltán is látogatták közelről, távolról, s mindannyian egy-egy maroknyi földet, hantot vagy virágot vittek el róla emlékül. Nyolcz év múlva a költő is megjelent, bebarangolta az egész vidéket, elzarándokolt a sirhoz, s megnézte a mecsetszerü sugár-magas fatornyot a szeszélyes alkatú haranglábbal, melyhez hasonlót nem látott az országban; majd megállótt a kanyargó Tiszánál, ott, a hol a kis Túr siet beléje és megírta »A Tisza* czimü áradatos költeményét, melyben oly mesteri fokozatban jellemzi e folyam féktelenségét. Mennyire hathatott Petőfire Cseke, s az itt nyert benyomás, mutatják a »Borús, ködös őszi idő,« továbbá »Az én képzeletem nem a por m a g z a t j a«, végre az »Ereszkedik le a felhő* kezdetű átalánosan kedvelt dalok, melyek itt születtek. Petőfinek igaza volt; a fiilemile még most is szól itt májusi éjeken a bokrokban és elének- li bus dalát; a Tisza még most is zúgva, bőgve töri át a gátot és vágtat át a rónán, ha kedve kerekedik néha ; csak a fatornyot emésztette meg a láng, s e miatt a szeszélyes harangláb is a tűz martaléka lett. Vtl* ffr fa V
