Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 14-es doboz

— A „M. S.“ hitelt érdemlő kezekből következő értesítést kapott: „Fehéregyháza, 1861. évi febr. 21. Egy idő óta sokat imák a lapok szeretett nemzeti költőnk Petőfi Sándor kovalettéröl, s vonatkozva ön becses lapja 38. számára, nem mulaszthatom el e tárgyban önt arról értesíteni, hogy Petőfi Sándor több bajtársunkkal együtt a fehér-egyházi (nem segesvári) csatatéren oly szerencsétlen helyzetben és körülmények közt maradt el tőlünk, hogy onnét menekülni képtelenség, teljes lehetetlenség volt; de foglyul nem ejté őket a senkinek nem kegyelmező ellenség, hanem a ki nem menekülhetett előle, azt egyenkint legyilkolta i vagy íutásközben is levagdalta; Petőfi ágyúink megett volt gyalog, s az ellenségtől hátulról keríttetve be, el nem hagyhatta a csatatért. Csata után a muszkák egy foglyot sem vittek be Segésvárra; csak délelőtt, a csata megkezdésekor szállítottak be oda néhány elfogott honvédet. Nőm Segesvárott hátvamaradt, s a mennyire neki, mint honvéd nejének lehetséges volt, iparkodott a szászok részvétét a néhány magyar fogoly iránt felkölteni, s a történtekből minden részletet megtudni, de Petőfi nevét nem hallá említeni sehol. Bizonyos tehát, hogy foglyul nem esett, — a csatatérről pedig megmenekülnie physikai lehetetlenség volt. — Volt Bemnek egy ügyes titkárja, Kurcz nevű, kit a forradalom előtt irodalmi munkásságáról ismertünk. Öt is bekerítették a muszkák, s nem messze Sándortól fordult le lováról nyergestől. Azóta róla sem tudtunk meg semmit, valamint Petőfiről sem, ki szintúgy nem menekülhetett meg, mint ö. Határomon egy halom azon honvédhajtársaim hulláit fedi, kik a hét óráig tartott csatában hazánk szabadságáért elestek. Minden azt bizonyítja, hogy azok közt ryugszik Petőfi Sándor is. Béke hamvaiknak!“

»A.^rc'L. . 2.

TT&rl-Sit,.

■f f