Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 7-es doboz

*** Petőfi és Beck Károly. Egy bécsi lap Beck utolsó munkájából közli azt a beszélgetést, me­lyet Beck 1846-ban Petőfivel folytatott. Beck többi közt igy szólt: »A külföld csak akkor fogja eléggé méltányolhatni hazánkat, ha a mi nyelvünket megta­nulja s ha bennünket saját földünkön meglátogat. Máig azonban a hegyek nem jöttek a profétához, azért a prófétának kell a hegyekhez mennie, azért kell több magyar-németnek a közvetítő szerepet át­venni, a közvetítő szerepet, a háládatlant! Jó volna a Tisza és Duna mellett arra emlékeztetni, hogy az ily tolmácsolást inkább felbátorítani, mint elcsüggesz­teni kellene.« — »Ön e pillanatban — válaszolá Petőfi —• Pyrker érsekre, Majláth grófra, Lenaura és valószínűleg magára is gondol. Igaz, hogy mi min­dent huszármódra űzünk; hanem ép eme rejidíthet- lenségünk tartja meg függetlenségünket. Őszintén megvallva: nagyon fájdalmasan érezzük, hogy ti nem irtok magyarúl. Igaz, hogy a hazát egy távolabb hal­latszó nyelven dicsőítettétek és ezért háladatosaknak kellene lennünk; hanem az a, tudat, hogy nem egé­szen a mieink vagytok, ezt a háladatosságot felül­múlja és egészen igazságtalanná tesz bennünket.« m

Next

/
Oldalképek
Tartalom