Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 7-es doboz
JNem akarok többet és nem vagyok képes jellemzőbbet az irodalomtörténet eddig divatozott tanítására megjegyezni, mint, hogy a különben halhatatlan érdemű Toldy Ferenc könyve, mely címében azt viseli, hogy a »jelenkorig« s melyet még ma is nagyon sok tanintézetben használnak, Petőfiről fine finali azt tanítja, hogy »a mívelt világ behatásaitól érintetlen primitiv-magyar költő« s hogy benne Aranyról, Tompáról alig valami van elmondva, Jókai pedig épen csak hogy meg van említve. Gyulai Pál, Tóth Kálmán, Szász Károly neve — hogy a még az újabbakat ne is soroljam föl — elő se fordul benne; pedig az a könyv, a mely az asztalomon fekszik, 78-dik évi kiadás. Ez tankönyv. A közönség számára való irodalomtörténet meg egyátalán nincs is. *) Pedig az anyagot Toldy Ferenc hangyaszorgalma összehordta. Beöthy Zsolt könyve is tanodái használatra van megírva. Hát honnét vegyen irányt a közönség érdeklődése ? De száz szónak is egy a vége. Hogy műkifejezéssel éljek: a bajt tünetileg kell kezelni. A reformot kezdjék az irók saját magukon; a mozgalomnak céltudatosabbnak, egyöntetűbbnek kell lenni, meg kell indulnia az irodalmi társaságokban, hírlapokban, ki kell eszközöltetni az iskolákban: szóval az egész csatavonalon — és mentül elébb! *) A Beöthy Zsolté a közönség számára is való. Szerk, Révész Ernő.
