Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 4-es doboz

*'* Kecskemétről a következő érdekes közle- ményt|kaptuk : „A „Főv. Lapok“ 262-dik számában Eötvös Lajos ismerteti Petőfi Sándor pápai életét. A többi közt azt is Írja benne, hogy: „Petőfi S. az 1843-ban Kecskeméten működött színtársulat cédulaosztója volt, s utóbb — szokás szerint — egy búcsúzó-könyvecskét nyomatott nálam, mely teljesen saját müveit tartalmazta.“ Az eset azonban igy áll: már nem emlékszem, melyik év utósó napjaiban, délelőtt bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű ifjú, s jelentve, hogy ő a most itt működő színtársulatnak tagja s illetőleg egyik cédulahordója, kezembe ad egy lap kéziratot, azzal a kéréssel, hogy azt nyomatnám ki neki, új évkor kiosztás végett. Akkoriban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó, meg kellett néznem : mit akar kinyomatni, s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes „D isznó torban“ címmel és„PetőfiS.“ aláírással. Mondám neki:magam viszem el a cenzorhoz, s ha ez megengedi, szívesen kinyomatom az ö javára. Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi tanító szerzetnek fönöke :Schembera Kaláz József nevű tót ember volt, ki mindenre inkább alkalmas lehetett, mint elmemüvek megbirá- lására, mert a mint elolvasta a verset, egész indig- nációval mondá: „Micsoda bolondság már ez, hogy „a világban t ö 11 e 1 é k e k va gy u n k ?“ stb. Ezt nem engedhetem meg!“ Én, persze, előtérj észté m, hogy hiszen ez csak költészeti tréfa; de hasztalan volt minden beszédem: nem engedé meg. S igy délután ismét hozzám jővén Petőfi, megmondám neki okát, miért nem nyomathatom ki versét, mire ő keserű mosolylyal távozott el. Azóta többé nem is láttam. Tehát búcsúzó-könyvecskét sem nyomatott nálam, melyet ezóta bizonyára érdemesebb helyre adtam volna be, mintsem az én régiség-lomtáramban heverjen. Kecskemét, 1870. nov. 26-kán. Szilády Károly.“

3#