Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 2-es doboz
<L Petőfi Sándor, az Életképek egyik szerkesztője, egy jeremiádot ir a „Martius 15.“ 82. számában, mellyben olvashatni a kudarczot, mellyet ő, ki azt hirdeti, hogy ő, maga a nép — le peuple c’est moi — Szabadszálláson vallott a kun n épnél, s a végén igy szól: „Kérem minden becsületeselvü szerkesztőtársamot, hogy e czik- ket lapjában közölni szíveskedjék.“ — Mi mindamellett is, hogy az Életképek szerkesztősége egy szót sem szólott azon loyalitáeához intézett felhívásunkra, hogy mondaná ki Ítéletét a ma hozzánk intézett s közönségesen ismert kannibali levélre, mégsem követnők az illoyalitási példát, s közölnők P. jeremiádját, ha az 6 hasábot nem tenne, a benne ugyanazon nép, mellynek ő, hite szerint, képviselője a világ előtt, s melly őt olly gyöngédtelenül és csúfosan kergette ki Szabadszállásról, olly gyakran nem volna ,részeg csordának1 —a kaputosok pedig ,gazembereknek nevezve, s ha vége felé olly annyira meg nem felejtkeznék népemberi hivatásáról, hogy a vele olly illetlenül bánókat ,czine mintye‘vei fenyegesse. Ennélfogva tehát sem competentiáját a becsületes elvüség megítélése iránt — mellyet irányunkban sértettek meg legelőbb az Életképek és Marczius — el nem ismerjük, sem pedig kötelesnek nem érezzük magunkat olly 6 hasábos védelem fölvételére, mellyet nem mi idéztünk elő. — Hogy mi haszna lenne P.nek furiosus jeremiadja igen nagy nyilvánosságából , meg fogja Ítélni a ki olvassa. — Egyébiránt, hogy mi semmi illoyalitás által magunkat hasonlóra feljogosítva nem érezzük, tanúság mai lapunk ,nyilt tér'e, hol a ,Marczius1 védelmére sem zártuk el a nyilvánosságot. i/jlL rst* *t? / y (/9 j^íh * f?/fr r 2r
