Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
'/'hírek. Virágzik, zeng és gyújt még a neved És viharzik villámló szellemed S szent álmaid, — figyelhet porkoláb — E tájon büszkén álmodjuk tovább. Vigaszt sugároz s erőt csillagod, Ahol a szív sir s könny ragyog. Nem kontár, aki téged most idéz, Ám fajtádból csak rongyos közvitéz, Ki dobpergéssel tiszteleg neked, Ha -föllángol közöttünk éneked, Szivárvány, balzsam s harag a dalod, Ahol a szív sir s könny ragyog. Egy század hunyt el glóriád fölött, S nyomába most egy vemhesebb szökött, Minden paránya terhes álmaiddal: ,Már úgy szakadt ránk harccal, vérrel, kínnal, Mégis te diktálsz jövőt, iramot: Ahol a szív sir s könny ragyog. Bomlik a föld, foszlik, mint rossz fonál, A szél is halálmarsot orgonái, A brit, a germán és frank viadal Rontó, pusztító éjszakába hal S kialszanak ott minden csillagok. Ahol a szív sir s könny ragyog. Lásd üt e tájon is — koldus világ — Meghalt az álom és a délibáb, A puszták lelke: a szilaj legény Mankón kocog kunyhója szegletén, Csikóra kapva nem kurjanthat ott, Ahol a szív sír s könny ragyog. S miről a lelked annyit muzsikált, Elnyesték tőlünk a szőke Tiszát S öreg Csáktornya, vén Késmárk felett, Már nem Virradnak magyar reggelek. Hazád maroknyi föld, sírnak, ha sok: Ahol a szív sir s könny ragyog. Gond a vetés itt, bú az aratás. Sekély vizeknél csügged a kalász, S ínséget ringat szikes televény, Láncon az Eszme\ és sírban a remény, S a költő is csak mély seb, mely sajog: Ahol a szív sir s könny ragyog. Nincs egyebünk, csak cgy-két, énekünk. Amit Te adtál hajdan minekünk: Mákony ital, szelíden ringató. Ha vihar zúg és siilyrd a hajó, denevér veri az ablakot 2 szivünk sir s könnyünk ragyog... # # * Petőfi. Peterdi Andor. / ,1 * ■*
